Fény- és lombhullámok (dedikált példány)

Kisprózák, arcok, művek

Szerző

'Tóth Sándor: Fény- és lombhullámok (dedikált példány) ' összes példány

Kiadó:	Szent István Társulat
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	2016
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	312 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	978-963-277-597-5
Megjegyzés:	Tóth Sándor szerző által dedikált példány.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Előhang — ajánlás
A könyveim folytatása a 2014-ben megjelent Följegyzések a hegyen címűnek. Idő-boltozat alatt összegyűjtött, válogatott írásaim néhány év távlatában még több átgondolást, tárgyakban is egyre inkább a másik jelentést próbálják vizuálissá tenni. A képszerű leírás nem csupán született hajlam csönd-egyszerűséggel társulva, hanem televíziós, rádiós hangképek nyomán a tanulás szerény hajtása azzal a reménnyel, hogy lehet így is örömet osztani azoknak, akik még csodálják erdők, mezők virágait, meghallják élet és halál határához közelien hegyek és egészen kis vízfolyások távolság-üzenetét, nem egyszer a művészet (művészek) segítségével.
Most is a publicista tollát vettem elő, minden szándék ellenére az elfelejtés tudatával, hiszen nem újdonság, ha manapság olyasféle „összetartozásról" is szól az etika, amely kiszemel, majd önkényesen kizár értékeket. Persze voltak, lesznek ennek ellenére magányos utazók a szép világban — az alkotásért, a Szépségért, Aki sohasem okoz csalódást...
Boldog órákat szerez egy-egy napnyugta-séta erdők hajlatában, felfutó repkény régi kőfalakra (Via Appia-asszociációkkal), s az a hallgatag kő, amelyről a francia Yves Bonnefoy tudott a legtöbbet: „Az ember érzi, hogy a kőnek (...) létterének kell lennie, hogy kimondja igazságát, ami nem más, mint határtalan kiterjedés, pusztaság (Isten csupasz falfelület)."
Ez a transzcendencia tart fogva, miközben érzem: foglya vagyok a megtartó szabadságnak is.
Boldogsággal töltenek el fény- és lombhullámok: felhők, arcok találkozásában arcok, művek. Szeretnék „látni, amint egy gyermek lát, fát, gyümölcsöt, madarat, amely rászáll az érett fürtre."
Ilyen kicsi és ilyen nagy a világ: megfér egy hídpallón, és átterül a lélektávoli mezőkre. Tanulom a gyermeknyelvet esztendők szaporodtán, unokámét, aki még nem formál szavakat, de érzi a valóságot, amit saját rendszerébe foglal.
Vissza

Fülszöveg

Tóth Sándor (1939) író, költő, műfordító, publicista. Az Új Ember című hetilap munkatársa, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztő-műsorvezetője. Művei: versek, vers- és prózafordítások, esszék, prózák (barangolások, útleírások), rádió- és tévé-műsorok, filmek. József Attila- és Pro Cultura Christiana-díjas, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje.
"Így csak az képes írni, aki maga is félig a föld felszíne fölött jár, kinek alapélménye eredendően metafizikai, aki az elme számára felfoghatatlant próbálja rendszerbe fogni, egységben láttatni. Ebben a világképben minden mindennel összeér, egymás erősíti; a legegyszerűbb tárgy is önmagán túlmutató jelentéssel bír. A külső és belső világ egymásra hangolódásának megléte elengedhetetlen feltétele a dolgok, történések rejtett szálainak felfedésére.
A kötet írásait a személyes hang hozza közelségbe. Ennek a személyes hangnak köszönheti a könyv a stílusát, olvasmányosságát. Ez a hang a szerző alkatából fakad, abból a törekvéséből, hogy a retináján és lelkületén átszűrt világból minél többet adhasson át olvasóinak." (Gy. Szabó András irodalomtörténész)
"Tóth Sándor érzékenysége, műveltsége, remek asszociációs képessége minden gondolatfutamában tetten érhető. Nincs olyan természeti jelenség, kulturális érték, amelyhez ne tudna újabb és újabb kincset hozzáilleszteni a múlt gazdag tárházából vagy saját emlékei közül. Legtöbb esszéje vagy jegyzete irodalmi útikalauz, amelyek Európa és benne hazánk legszebb tájai felé invitálják az olvasót. Ugyanakkor ezek az írások belső utazásra is hívnak bennünket. Költői nyelvezete, szépségbe vetett hite, teremtő erejű képei meditációra ösztönöznek.
A szerző nem csupán a klasszikus irodalmi értékek világában mozog otthonosan, nemcsak az ókori szerzők műveit tudja összekötni a legújabb kori irodalom nagyjaival. Zenei műveltsége és a néprajzban való jártassága szintén magával ragadja az olvasót." (Koncz Veronika publicista) Vissza

Tartalom

Előhang — ajánlás 5
ÁTTÜNÉSEK
Klasszikus próbakő 9
Pedagógia és keresztény-eszmei jegyesség 13
A kereszt-jellel jegyes 17
Áttünések 20
Isteni önzetlenség 23
ÚTONJÁRÓ
Zarándoklás időben, időn kívül 29
Európa-utasként 33
Rejtőző virágok 37
Útonjáró-békességgel 41
Itthon, a hegyekben 44
Az est csöndjében 47
Fehér kövön aranyméz 50
Megújuló búcsújárás 55
Hivatásgyakorlók egy reményközösségben 61
TITOKZATOS FOLYTONOSSÁG
Őszi triptichon 69
Az a nap - Orvietóban 74
Terád is várnak 78
Szavak a mulandóságról 80
Ébredő fák idején 82
Nappal-múltán 84
Józan érveléssel 87
Titokzatos folytonosság 90
Életből az életre 93
A biztos utáni vágy 97
TISZTÁSON
Fény- és lombhullámok 103
Csend-órák 106
Tisztáson 110
Napos tájon 114
Búcsúsorok és emlékezés 117
Hulló levelek elégiája 119
Lépkedő meditációk 122
Alkonyi utakon 125
TALÁLKOZÁSOK
Dalszolgálatban — hivatásban 129
Fatörzs szólása 136
Péter könnyei 139
Passiók fotóművésze 143
Itáliai magyar kincseshely 148
Vers és kép múzsa-otthonában 153
A képzelet másik oldala 158
Hit és művészet egységében 162
Költő és gyermek 167
Társa a magány volt 169
Kereszt a szabadság-barikádon 174
"A tiszta embernek sohasem könnyű" 179
Fiatal keresztény tudós vallomása 182
Fonalak művésze 186
Zenei csillagképek költője 190
„Mindig motivál az igazság keresése" 196
Alkuvás mentes művész 200
Fényre hozó 204
Emlékét ne rabolja meg az idő 209
Családanya és kutató 214
Elszánt és türelmes — tanár 219
A Palóc Múzeum ünnepel 223
Életáldozat is a történelem része 227
Az ökumené tiszta szellemében 231
A tiszta művészet szolgálatában 235
A kegyelem mélyítő erejében 239
Találkozások a szeretetben 243
SZAMÁR-HIVATÁS
Ártatlanok - patakhídon 251
Bebocsátó édenek 256
Szamár-hivatás 260
Nyírfa — lámpás 263
Szereteterő-párbeszéddel 266
Időszerű még lelkiségről gondolkodni? 269
CÉDULÁK
Öröm — emelő szárny 275
Cédulák 278
Élet-muzsika 281
Hócsillámú este 284
Megváltott öröm 287
Rokon hangütések 290
Téli fák közt 292
Különös zarándoklat 294
Távleső 296
Szükséges föltétel 298
Októberi órában 300
Az élet törvénye 302
Este a faluban 304
Látogatások-találkozások kegyelme 306