Az elrontott japán

Fülszöveg

Nagyon régöta tart. Megp^bal
Tam megmagyarázni magamnak,
ho"y semmi értelme, hisz ügyet
sefvet rám, hiába bámulom ot,
hiába veszem fel a legszebb ruhámat, hiába illegetem magamat előtte, nem érdeklem.
Nem tudom, ki az, akit szeret, megpróbáltam kitalálni, de mm-denki gondosan titkolja előlem, így nem is tudom, mit kellene tennem, hogy rájöjjön: ő az egyetlen igazi és utolsó lélegzetemig tartó szerelmem.
Szeretem, amikor mocskos és trágár, szeretem, ha tavasszal megrázza magát és kivirul, szeretem, amikor elszürkül az októberi esőben, még az ordítozós, habla-tyolós pillanatait is szeretem.
Szeretem, amikor egy hétrét görnyedt bácsit küld nekem, aki hangosan üvölti: „ezt is eltitkolják előlünk, pedig mi mindent tudunk", szeretem az undorító betonkolosszusait, a bronzba öntött kínjait, az esetlen és patetikus turulmadarait, szeretem szemetestül, hajléktalanostul, vagyis majdnem vakon rajongok érte.
A villamoson is szeretem, pe-
digmkranbűzölög,lottyadtés kiszikkadt arcokat... Tovább

Fülszöveg

Nagyon régöta tart. Megp^bal
Tam megmagyarázni magamnak,
ho"y semmi értelme, hisz ügyet
sefvet rám, hiába bámulom ot,
hiába veszem fel a legszebb ruhámat, hiába illegetem magamat előtte, nem érdeklem.
Nem tudom, ki az, akit szeret, megpróbáltam kitalálni, de mm-denki gondosan titkolja előlem, így nem is tudom, mit kellene tennem, hogy rájöjjön: ő az egyetlen igazi és utolsó lélegzetemig tartó szerelmem.
Szeretem, amikor mocskos és trágár, szeretem, ha tavasszal megrázza magát és kivirul, szeretem, amikor elszürkül az októberi esőben, még az ordítozós, habla-tyolós pillanatait is szeretem.
Szeretem, amikor egy hétrét görnyedt bácsit küld nekem, aki hangosan üvölti: „ezt is eltitkolják előlünk, pedig mi mindent tudunk", szeretem az undorító betonkolosszusait, a bronzba öntött kínjait, az esetlen és patetikus turulmadarait, szeretem szemetestül, hajléktalanostul, vagyis majdnem vakon rajongok érte.
A villamoson is szeretem, pe-
digmkranbűzölög,lottyadtés kiszikkadt arcokat teszelém,me,-
hetnem.de maradék józan eszem
lefogja a kezemet. Szeretem az éjszaka közepén betépve ordítozó követeit, holott nem tudok aludni tőlük, szeretem a banális mondatait, az indulatait, az értelmetlen gyűlöletét, a szenvedélyes rombolásait.
Mondták már nekem sokan, hogy ő nem méltó hozzám. Találnom kellene egy méltóságteljeset, szépet és kifinomultat helyette. Évizedekig kerestem olyat, nem találtam, pedig sokat tettem ezért, bizakodva és reménykedve, hogy végre megszabadulhatok ettől a nyomasztó szerelemtől. Elképzeltem, hogy egyszer meg is találom azt, aki viszontszeret, felszabadult leszek, mosolygunk majd egymásra, talán meg is merem simogatni, hiszen viszontszeret.
( )
Még tudok várni, van még néhány évem. Nem akarok lemondani egyetlen reménytelen szerelmemről, a hazámról, Magyarországról. Vissza