Előszó
Bevezetés.
A papiros nevét az ókor iróanyagától, a papyrustól nyerte. Már több évezreddel Krisztus előtt az egyiptomiak papyrust használtak irási célokra s azt egy nádfajta, a Papyrus an-ciquorum nevű növény háncsrostjaiból készítették. A háncsrostokat a növény száriról keskeny sávokban lefejtették s ezekből annyit raktak egymás mellé, amilyen hosszúnak kellett az ivnek lennie. Majd ezen sávokból az első rétegre merőlegesen egy második réteget raktak és préseléssel az egészet összenyomták, miközben a rostok között levő ragadós nedvek szolgáltak kötőanyag gyanánt. Száritás után az ivet kalapálással hajlékonnyá tették és tömöritették, majd simították és körülvágták. Ilyen háncslapokra irtak a rómaiak és görögök is s ezeket "libsr"-nek vagy "biblos" -nak nevezték, míg e lapok gyűjteményét "oodex"-nek. A legrégebbi fennmaradt papyrus-okmány K.e. 2400 - ból származik, az utolsó pedig K.u. a IX. századból.
A görögök a háncslapok helyett különböző állati bőröket készítettek ki, melyeket Írásra használtak. Ezen bőrök első gyártáshelye Pergamos volt, ahonnan a nevük: "pergament".
A tulajdonképeni papirost legelébb valószínűleg Kínában gyártották. Az első biztos híradás, amely a papírról szól, K.e. a 123. évre nyúlik vissza.
A kinaiakkal kb. egyidőben kezdtek papirost gyártani a japánok is. Ok is főképen a Brussonetia papyrifera növény háncsrostjait használtak fel e célra, melyet"kod-su"-nak neveztek. Ezen kívül még két növény háncsrostjait használták fel, nevezetesen a Wickstroemia oanescens nevü növényt, melyet "ga;npi"-nak és az Edgevothia papyrifera nevü növényt, melyet "mitsumatá"-nak neveztek. Ezen növények háncsa könnyen bomlik elemeire és rostjai nagyon hosszúak.
A papirosgyártás ebben az időben Japánban és Kínában is népipar lévén, még igen tökéletlen szerszámokkal dolgoztak, a gyártás technikája is kezdetleges volt, így ez a papiros egyenetlen, rücskös felületű lett. De azért igen erős és szivós, ugy, hogy kezdetben leginkább csak ruházati cikkek előállítására használták. A Buddha-vallás terjedésével azonban az egyenlőtlen lapokat írásra is kénytelenek voltak felhasználni, ami csak azáltal vált lehetővé, hogy toll helyett ecsettel irtak rájuk.
A papiros gyártásának titkát a kínaiak és japánok 700 évig szigorúan őrizték. Krisztus után 751-ben azonban Szamarkandban kínai hadifoglyok füvekből és egyéb növényekből papirost készítettek. Ezt az arabok ellesték és a papirosgyártás művészetét igen gyorsan elterjesztették. Bagdadban papirosgyárat alapítottak s már a X. században a papiros csaknem teljesen kiszorította az egyiptomi papyrust. Az araboknak azonban nem volt megfelelő nyersanyaguk, igy, amint az a visszamaradt okmányok mikroszkopikus vizsgálatából kitűnik, köteleket s rongyokat, elsősorban vászonrongyokat használtak a papiros gyártásához. A rongyanyagból készült papiros feltalálói tehát az arabok.
A papirosgyártásnak ez a módja a IX. században a mórok utján Spanyolországba is eljutott, ahol különösen Valenciában és Toledóban kultiválták. A mórok elűzése u-tán Spanyolországban a papirosgyártás hanyatlásnak indult s ott soha többé fel nem virágzott.
Olaszországban valószínűleg ugyancsak a mórok hozták be a papirosgyártást a IX. és X. században. Ott a gyártáson több javítást eszközöltek. A szövetmalom helyébe koloncmüvek léptek s a keményítő helyett az u.n. állati enyvezést hozták be. A legrégebbi állati enyvvel enyvezett papiros az 1271. évből való. A legrégebbi ismeretes vízjegy 1285-bo'l szintén Olaszországból származik.
Hazánk Olaszországgal élénk kereskedelmi és kulturális kapcsolatban lévén, a papirosgyártás a XIV században nálunk is meghonosodik.
Franciaországba a papirosgyártás vagy a spanyoloktól jutott vagy pedig a keresztes vitézek utján egyenesen keletről.
A XII. század végén Délfranciaországban már voltak papirosmalmok s ott ez az ipar oly virágzásnak indult, hogy Nyugatnémetország a XIV. és XV. században papirosszük-
Vissza 
