Hargita Kalendárium 1999

Előszó

Eljött a számvetés ideje. Nemcsak a politikusoknak, vállalkozóknak - mindenkinek. Összegezni kell ilyenkor, számba venni az 1998-as év fontosabb történéseit, egyéni és közösségi célok alakulását. Milyen volt hát az esztendő? Ahány ember, annyi válasz, lényeges kérdésekben azonban egyezik mindük véleménye. Kemény esztendő volt, nemhogy könnyebb lett volna, nehezült életünk, rosszabbra fordult sorsunk. És ezt nemcsak abban lehet felmérni, hogy drágább a kenyér, többet fizetünk a fűtésért, vízért, hogy napokkal az új fizetés előtt megürül a pénztárcánk. (Már akinek van még fizetése, mert mit szóljanak a munkanélküliek!?) Egyéni gondoknál, bajoknál súlyosabb, hogy nemzeti közösségünk tervezgetései sem alakultak mindig reményeink szerint. Úgy is mondhatni, hogy ritkán valósultak meg törekvéseink. Ritkán vagy egyáltalán. Becsaptak, elárultak, jobbik esetben halogatják vállalásaik teljesítését szövetségesül választott partnereink. Érdekvédelmi szövetségünk, az RMDSZ politizálásáról van szó, a sorainkat sokszor megosztani látszó nagy dilemmáról, arról, hogy kormányban vagy kormányon kívül lehet hasznosabban szolgálni a romániai magyarság érdekeit. Kormányban maradni csak bizonyos kompromisszumok árán lehetett, ez nyilvánvaló, közösségi törekvéseink teljesülésének mértékén becsülhető fel, érdemes volt-e vállalni, kiállni a heves bírálatok kereszttüzét. A kalendárium nyomdába kerülésekor még mindig csak ígéretekről hallani, a Bolyai helyetti magyar-német egyetem indulása is a jövő ködébe vész. Jogosak tehát a kételyek a kormánykoalícióban való részvételt illetően, de a vállalkozás újszerűségét, értelmét mégsem ajánlatos megkérdőjelezni. Apróbb-nagyobb eredmények azért csak voltak, és nemcsak egyéni haszonban mérhetők, reprezentánsaink ott lehetnek az ország sorskérdéseinek intézésénél, szólhatnak, tehetnek a romániai magyarság érdekében. Hogy ez kevés? Bizony többet szeretnénk, de ennyi is több a semminél, kívülállóként valószínűleg még kevesebbre futná.
1999-ben ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak, mint egy esztendővel korábban. Az biztos, egymás ellenében szónokolva, cselekedve nemhogy közelebb kerülnénk, eltávolodunk közösen óhajtott céljaink valóra váltásától. Igen, hisz ugyanazt akarja mindenki közülünk, csak más eszközökkel, más módszerekkel. Akkor hát minek a vesztünkre törők malmára hajtani a vizet? Jó lenne eljutni 1999-ben oda, hogy ne szavakkal, tettekkel mérjék, ki a jó magyar mostanság Romániában. Számítani kell ugyanis arra, hogy a jelenlegi kormány késlekedő reformintézkedései miatt teret nyer az ellenzék, hatalomra is kerülhet a következő (esetleg előrehozott) választásokon, akkor pedig a mostani magyarellenes szólamokat megszorító lépésekre váltják. Most még van idő felkészülni a ránk váró nehéz időszak átvészelésére. Mindenekelőtt a romániai magyarság gazdasági pozícióinak megerősítésére van szükség, arra, hogy kihasználjuk a privatizációban rejlő lehetőségeket. Ez legyen az 1999-es esztendő nagy kihívása a vállalkozók, a kockáztatni, változtatni merők számára, hisz minden egyéni siker, áttételesen közösségünket erősíti... Vissza