A tiszteletes

Előszó

A közelmúltban egy olyan központban jártam Temesváron, ahova a kiskorú prostituáltakat toloncolják haza Nyugatról. Hihetetlen, de mégis igaz: jólétben élő, gazdag emberek tizenkét-tizennégy éves fejletlen kislányokat vesznek pénzért, és nemcsak ők maguk használják ki a jóhiszemű gyermekeket, hanem a barátaiknak is továbbadják őket, mint valami játékszert. Döbbenetes! Nekem a gyerekekkel mindig könnyű volt szóba állni, de ezúttal elszorult a torkom. A hozzánk kerülő kicsik életét többnyire a szegénység, a butaság nyomorítja meg, ám ezeknek a lánykáknak az életét, testét, lelkét okos, művelt, tehetős emberek zúzták össze. Nagyon nehéz volt szembenézni az általános iskola alsó osztályait végzett egyszerű, naiv áldozatokkal. A szó nélkül, összetört lényükkel vádló lányok között örömmel gondoltam Szenczy Sándor tiszteletes úrra, mert van bátorsága hozzájuk hasonló teremtések százait befogadni, s számukra a reményt felmutatni. Az emberiséget számon kérő gyermeki tekintetek elől jó beállni Sándor és munkatársai mögé, mert oly sokunk nevében egy-egy ajtót folyamatosan nyitva tartanak a bajban lévők előtt. Sándor tiszteletes munkájának csak egy vékony szelete az emberkereskedők kezébe került lányok megmentése. Isten sok huszonegyedik századi csodát tett általa. A magam nevében köszönöm, hogy szerteágazó munkája mellett szakított időt arra, hogy elmesélje és megossza velünk tizenöt év munkájának örömeit, vergődéseit, sikereit. Szeretettel ajánlom a kedves olvasók figyelmébe ezt az interjúkötetet, mert bátorságot és erőt lehet meríteni belőle ahhoz, hogy Krisztus Urunk nevében kisebb testvérei legyünk a legkisebbeknek! Vissza