A magyar felvilágosodás történelemszemléletéről (dedikált példány)

Előszó

A Voltaire-Montesquieu ellentétből, a these royale és a thése nobiliaire modern, XVIII. századi, felvilágosult változatának ellentétéből kiindulva Kosáry Domokosnak sikerült a magyar felvilágosodás rugalmas és hatékony modelljét és tipológiáját kialakítania. A magyar felvilágosodás három tendenciáját különbözteti meg: felvilágosult abszolutizmus, felvilágosult rendiség és a harmadik tendencia, amelyből a későbbi magyar jakobinusok kikerültek; ezek ideológiája egyébként sokkal közelebb állt a girondistákéhoz, mint a jakobinusokéhoz. Ennek a modellnek hála, elkülöníthető egymástól a barokk és a felvilágosodott nemesség is. Így tehát a XVIII. század második felében Magyarországon a következő áramlatok különböztethetők meg: a túlélő barokk rendiség és a felvilágosodás annak három típusával, 1795 után, a magyar jakobinizmus, sőt a felvilágosodás bukása után főáramlat a korábbiak háttérbe szorításával a feudális nacionalizmus. "Míg Franciaországban a barokk művelődés politikai vetületét tekintve abszolutista szellemű", addig Magyarországon, "a király és a rendek hatalmi kettősének" békés egyensúlyát, nyugalmi helyzetét képviseli, és "mindezt vallásos ideológiával burkolja be". A félreértések elkerülése végett Kosáry sohasem Voltaire vagy Montesquieu hatását keresi, hanem a thése royale és a thése nobiliaire változatában olyan modellt lát, amely a magyar történelemre is érvényesíthető. Voltaire fordítója akár a barokk rendiség képviselője is lehet, mint amilyen pl. Gvadányi volt... Vissza