Az élet könyve

Előszó

A gyermekek és a fiatalok mindannyiunk legdrágább és legféltettebb kincsei. Azért is olyan fontosak számunkra, mert rászorulnak védelmünkre, gondoskodásunkra, segítségünkre. Akkor vagyunk nyugodtak, felőlük, ha mosolyogni, örülni látjuk őket, ha csillogó szemükből azt olvashatjuk le: minden rendben van. Szülőnek, nagyszülőnek, nevelőnek, hitoktatónak, mindenkinek, aki a gyermekekért felelős - és ki nem felelős értük? - ugyanaz a kérdése: mit tehetünk azért, hogy el ne tűnjön arcukról a mosoly, meg ne törjön szemük csillogása? Hogyan óvhatnánk meg őket attól, hogy elveszítsék a gyerekkort, hogy szinte "gyerekkor nélküli" örömtelen gyerekekké váljanak, felnőttek számára is nehezen elviselhető gondokkal, félelmekkel, szorongásokkal? Hogyan védhetnénk meg őket ebben az eldurvult, embertelen, pénzimádó világban a tengernyi veszedelemtől, amely rájuk leselkedik? Hogyan taníthatnánk őket az igazi értékek megbecsülésére és hogyan segíthetnénk nekik a tájékozódásban?
Emberi lehetőségeink korlátozottak. A legcsodálatosabb szülői szeretet, a legodaadóbb nevelés sem képes minden gonosztól megőrizni gyermekeinket. Nincs az a földi hatalom, amely igazi biztonságot adhatna. Egyedül a feltámadott, élő Jézus oltalmában találhatnak menedéket gyermekeink. A legtöbb, amit tehetünk értük az, hogy kezükbe adjuk a Szentírást és megtanítjuk őket imádkozni. Ha ebben segítségükre vagyunk és imádkozunk is értük, akkor Isten Szentlelke elvégezheti bennük a csodát, hogy hitre jussanak, Jézust Uruknak és Megváltójuknak ismerjék fel és vele személyes, mindennapi kapcsolatba kerüljenek. Több mint húsz esztendős lelkészi szolgálatom során sok ilyen csodát láttam. A feltámadott Krisztus csodáit, melyeket emberi szívekben vitt végbe. Vissza