Feszültségoptika és gyakorlati alkalmazása

Előszó

Feszültségoptika és gyakorlati alkalmazásai
Bevezetés
A feszültségoptika vagy fotoelasztikus feszültségmérés tárcsa-alakú testek belső feszültségi állapoténak vizsgálatára szolgáló eljárás. A vizsgálat fizikai alapelve a különböző sűrűségű átlátszó testek optikai tulajdonságain alapszik. Ezek szerint feszültségoptikai uton csak átlátszó testek belső feszültségei határozhatók meg és igy az eljárás műszaki szerkezetek vizsgálatára csak közvetve, azok átlátszó anyagból készült kicsinyített modelljének vizsgálatával történhet.
Statikai szempontból a vizsgálat - eltekintve egyes különleges eljárástól - általában csak sikbeli feszültségi állapot kiértékelésére alkalmazható. Ez ezt jelenti, hogy s modelleknek állandó vastagságuaknak kell lenni, továbbá a terhelő erők s modell síkjában tartoznak maradni. Bár különleges eljárásokkal oly esetek is vizsgálhatók, ahol a terhelő erők s modell síkjára merőlegesek, vagy pedig a szerkezet nem sikbeli, hanem térbeli, ezen eljárások alkalmazása körülményes és ezért a fe-feszültségoptika fő alkalmazási területe a sikjukba eső erőkkel terhelt tárcsaszerű szerkezetek.
A feszültségoptika jelentősége abban áll az elméleti vizsgálatokkal szemben, hogy azok az elméleti és matematikai természetű nehézségek, melyekkel bonyolultabb esetek vizsgálatánál találkozunk, itt nem állnak elő. A szilárdsági problémák bonyolultabb esetekben ugyanis azért megoldhatatlanok, mert a rendelkezésre álló matematikai apparátus erre nem alkalmas, vagy megfelelő numerikus eljárások olyan bonyodalmas és hosszadalmas számításokra vezetnek, melyek gyakorlatilag végrehajthatatlanok. A megoldás nehézségei tehát nem e jelenségek fizikai sajátosságaiból, hanem az elemzés eszközeinek korlátoltságából ered, mert a természet nem ismer könnyű és nehéz problémákat. A kísérlet tehát - mely a természethez intézett közvetlen kérdés -egyszerű és komplikált feladatokra egyformán megoldást nyújt. Vissza