Fevarin - Ut a szerotonin-szabályozás felé

Előszó

Serotonin - elsődleges jelentőségű a hangulatszabályozásban?

A feltevés, hogy az agy biogen aminjai meghatározóan érdekeltek a hangulatszabályozásban, manapság, mint eddig is, a jelentékeny revíziók ellenére, a legelterjedtebb és legelfogadottabb alapelvét jelentik a hangulati élet szabályozásának. Ez eredeti formájában az aminhiopotézist posztulálta, azt, hogy a depresszió okául egyes neurotranszmitterek csökkent postszinaptikus aktivitása szolgál alapul. Manapság a felfogás megváltozott, aképpen, hogy a különféle biogén aminoknak különböző szerep jut az affektivitás kontrolljában.
Az 5-Hydroxy-indolecetsavnak (5-HIAA), a szerotonin (5-HT) főmetabolitjának liquorkoncentrációja depressziós betegeknél csökkent (Coppen, 1973), ami csökkent szerotonerg aktivitásra utal. Kimutatták továbbá, hogy az 5-HT prekurzor 5-Hydroxytriptofán antidepresszív hatással rendelkezik, valamint, hogy a Clomipraminr és különféle MAO-gátlók hatását fokozza. Ugyannakkor sok kutató találta a 3-metoxy-4-hydroxyfenilglycol (MHPG), a Noradrenalin fő metabolitjának kiválasztása csökkent a központi idegrendszerben.
Az amin-hiány feltételezések a receptorérzékenységi teóriával bővültek, mert kimutatható volt, hogy minden hatékony antidepresszív terápia a noradrenerg és szerotonerg neuronális receptorszisztéma alulregulációjának („down-regulation") következményével jár. Milyen jelentőség illeti meg mindezek után a noradrenalin és a szerotonint, e két fontos neurotranszmittert a depresszióban?
Már 1969-ben Carlsson és mtsai posztulálták hogy a centrális noradrenalin funkció potenciálása késztetésfokozó, ezzel szemben az 5-HT funkció potenciálása specifikusan a kedélyállapotot derűsebbé tevő hatású. Úgy tűnik, hogy az 5-HT egy „moduláló szerep"-et tölt be az affectív élet szabályozásában, mivel károsodott 5-HT rendszernél az antidepresszánsok szokásos hatásukat a noradrenalin-receptorokra már nem tudják kifejteni (Brunello, 1982).
Funcionális szempontból nézve a szerotonin háztartás zavarai ujabb specificitást nyertek: mivel jellegzetes pszichopatológiai tünetekkel, mint az agresszióval, szorongással, kényszerekkel és a fájdalomommal diagnosztikus kategóriákon túl is korrelációt mutatnak (yon Praag, 1987; Lecrubier, 1988). Ezen funkcionális feltételezést máris tanulmányok sokasága támasztotta alá, és további kutatásokat terveznek, illetve kezdtek már el. E funkcionális feltételezés lehetővé fogja tenni, a depresszió szindromatológiai és nozológiai határain való túllépést a krónikus fájdalomszindróma, a kényszeres zavarok és a pánikbetegség 3 új terápiás koncepciói irányába mutatva. Vissza