Fiesta

Fülszöveg

Spanyolországban nincs hétköznap. Mondjuk inkább úgy: Spanyolországban a hétköznap is ünnep. A spanyol ember mindig ünnepel. A Paletta-sorozat legújabb, ötödik kötetében ezt a mozgalmas, színes, hagyományaihoz hűen ragaszkodó, folytonosan ünneplő Spanyolországot mutatjuk be. Úgy, ahogyan azt ma is láthatjuk, és ahogy azt száz évvel ezelőtt ott járt íróink, újságíróink, utazóink látták. Egy nép sem olvasztja annyira egybe az ellentéteket, mint a spanyol. A spanyol a költészetet és prózát, a fönségest és a vaskost egyformán érzi. Udvarias a végletekig. Vendégének azonnal kijelenti, hogy az ő háza többé nem az övé, hanem a vendégéé. De valóságérzése, életismerete, bírálata is hiánytalan. Don Quijote mellett állandóan ott lovagol Sancho Panza. Kosztolányi Dezső, 1931 Szép tiszta kis város Córdoba. Vannak olyan szák utcái, amikben két macska is csak úgy tud kitérni egymásnak, hogy egyik átugorja a másikat. Ezeknek az utcáknak a sarkára ki van írva, hogy tilos az autóközlekedés. Ez olyan, mintha a tevének megtiltanák, hogy keresztülmenjen a tű fokán. De éppen az a szép a spanyolban, hogy mindennek megadja a módját. Móra Ferenc, 1935 A viadal tovább folyik. A félidő eredménye: négy döglött bika, két összeroncsolt ló és kilenc elájult amerikai hölgy. Ott feküsznek valamennyien az aréna belső falai alatt, a pinceízű árnyékban, ahol a szénaillat, az istállók párája és a meleg vérszag összekeveredik a tenger sós lehelletével. A bikákat nyúzzák, a lovakat varrják, az amerikai hölgyekkel törődnek a legkevesebbet. Zilahy Lajos, 1928 Szó esik ebben a könyvben történelemről, politikáról, tájakról, városokról, nemzetiségekről, bikaviadalról, életmódról, köznapi és ünnepi szokásokról - vagyis az emberről. A spanyol emberről. A gőgös férfiről, a rátarti nőről. Mindenről, ami meglepőnek, érdekesnek, irigylésre vagy éppen szánalomra méltónak tűnt régi íróink - például Kosztolányi, Zilahy, Móra - szemében, s talán az a mienkben is. Vissza