Mentés másképpen (dedikált példány)

Előszó

Vers és napló. Ezzel a könyvvel apám halála után találkoztam, és egészen elvarázsolt. Akárcsak párja, a Kulcslyuk-líra. Károlyi Amy ebben a két kötetben megtanít bennünket látni és hallani. Meglátni és meghallani azt, amit voltaképpen látunk és hallunk, de figyelmetlenségből elengedjük anélkül, hogy észre (vagy szívre?) vennénk... Megtanított figyelni, emlékezni, készenlétben lenni, hogy a megfelelő látószögből érzékeim, tudatom zoomjával rátaláljak az idegesítő alapzajon átjutó hangokra, felvillanó jelekre. A könyv olvasása közben azonnal el is kezdtem a zoomolást, és összeszedtem apám kedves szavait, amelyeket másoktól sosem hallottam, csak tőle. Ezek és a hasonló feljegyzések a naplómba kerültek. Hosszú időn át csak a magam örömére és vigaszára írtam őket. Egyszer azonban elérkezett a pillanat, és eszembe jutott, hogy ebben a szénakazalban talán vannak olyan tűk, amelyeket érdemes lenne megkeresni és önálló kötetbe összegyűjteni.
Első próbálkozásom során gyakorlatilag szerkesztés nélkül, csupán némi stiláris felfrissítést alkalmazva emeltem ki az érdekesebbeket. Egy ifjú bölcsészhallgató, Mészáros Lilla sietett segítségemre, hogy ebből a kaotikus anyagból valamiféle rendezett, de a kiszámíthatóságtól mentes, a sokféleség varázsát megtartó kézirat szülessen. Azóta, hogy az első szerkesztés nagy munkáját elvégezte, sok új darab készült, de ezeket már az általa kialakított szerkezeti keretekbe helyeztem el. Ez azt mutatja, hogy a kötet tematikai tömbjei már akkor kialakultak, mikor az anyagnak csak nagyjából a kétharmada volt meg. Aztán, amikor nagyjából összeállt a kézirat, és egyre elszántabban kívántam, hogy könyv szülessen belőle, fölerősödött bennem a kétely: elég érdekes-e mindez az olvasónak? Rendelkezik-e ez a kézirat azzal a hat írói erénnyel (könnyedség, gyorsaság, pontosság, képszerűség, sokrétűség, tömörség), amelyet Italo Calvino annyira fontosnak tartott, hogy előadás-sorozatot írt róla? Önteltség lenne, ha azt hinném, hogy mindez együtt jelen van az egyes darabokban. De külön-külön, egyikben-másikban talán megvannak ezek az értékek. Lehet, hogy olykor enigmatikus vagyok, máskor meg a kelleténél bőbeszédűbb, lehet, hogy egyszer túl elmosódott, máskor meg túl nyers? Akik már a megjelenés előtt látták a kéziratot, egyes hibákra figyelmeztettek, azok iránt viszont, amelyek az ő szemük elől is elbújtak, az olvasó kegyes jóindulatát kérem. Vissza