Filka és Amelka

Fülszöveg

"Az éhenkórászok tánca kurta, gyors és részeg. Ócska kacatok, avitt rongyok foszlányai repdestek a levegőben, a pokoli tánc viharában. Gyereklányok szemérmetlenül felhúzták szoknyájuk alját. Forogtak, mint a pörgettyű, kihívóan, pucéran, szemtelen képpel. A táncosok fütyüléstől, kurjongatástól eltorzult arca puffadt, betegesen petyhüdt volt, piszkos, kormos, tele karcolással, véraláfutással: valami kékessárga visszfény lebegett ezeken az arcokon, minden fintorban ott bujkált a gonosz indulat, az élet iránti bárgyú megvetés, a hetvenkedés, a fékevesztettség. Ha nem csillognak így a vodkától felfokozott tekintetek, ezek az arcok élettelen maszkoknak tűnnének, s halottak táncának vélhetnénk e mulatságot. Májusi Virágszál ugyancsak a tánctól megszédülve indult vissza a sátrába, ahol a pozsgás arcú, pufók Bomba Kátyka dajkálja a fiát a félreállított Svábbogár Dunyka helyett. Májusi Virágszál mentében helyrerántja mintás, díszes kendőjét, megigazítja a haját, arca piros, ajka erősen kifestve, a tekintete epedő és szomorú, lakkcipője, új harisnyája sárral frissen összefröcskölve. Ráérősen halad, egyre hátrafelé nézeget, ahol mint a rákok, egy kupacban henteregnek a csavargók: nevethetnékje is van, sajnálja is őket, meg bosszankodik is. Svábbogár Dunyka alattomos, ferde pillantásokat vet rá egy sötét sarokból, ahová bevette magát, mocskos szitkokta fröcsköl, és sziszeg, mint a kígyó." Vissza