Film - táj - kép

Előszó

Részlet:
"A nagy fotós is azt látja a világból, amit te, végül is az emberek, tárgyak, tájak nem öltenek külön alakot számára - és mégis olyasmit tud mutatni belőlük, amit te sohase láttál volna, ám ezentúl ezt fogod bennük keresni, mikor rájuk tekintesz. Peter Sorelnek mégis csak másképp mutatkozik meg a világ: másképp lát, hogy látszatra valami egészen egyszerűt tudjon neked mutatni. A filmcsinálás érdekli, a mesterek, színészek, helyszínek, az egész varázslat atmoszférájának titka. Itt van pl. Richard Gere, amint egy épülő ház ácsolatának tetején egyensúlyozik. A kép metaforikus mellékjelentése tagadhatatlan: a forgatás kockázata, az ácsolat mint a stabilitás és billenés metaforája, vagy egyszerűen a film mint veszélyes üzem. Aztán - egy másik fotón - majdnem ugyanez, de Gere feje felett egy 727-es Boeing. Véletlen csinálja a fotót, gondolnád, de nem, a véletlen csak azt segíti, aki rálát valamire. Mert a repülő mint motívum nemcsak itt szerepel, talán Sorel egyik kedvenc rekvizituma (ha van ilyen): Francis Ford Coppola portréján is ott van. Metafora? Talán végül is a mű csak akkor szólal meg, ha elhagyja a földet - take off nélkül nincs élmény. De a metafora csak akkor súg valamit, ha nem szólal meg. A fotó akkor sejteti a legtöbbet, ha nem mutat rá a dolgokra, csak hagyja őket látszani. És Sorelnél soha nem tudod, hogy a tárgyak fura találkozása szándékos, vagy a pillanat játéka." Vissza