Filozófia a budoárban

Előszó

De Sade-ot a köztudat bomlott elmeként, erotomán-pszichopata személyiségként tartja számon, holott korának kiemelkedő filozófusa volt, akit nemcsak az anarchizmus vagy a szexuális szabadság-szabadosság ősének tekinthetünk, de aki sok tekintetben megelőlegezte Nietzschét és Freudot is.
A XVIII. század nagy szellemi irányzatának, a felvilágosodásnak volt lezárója és könyörtelen kritikusa. A század végére ugyanis nyilvánvalóvá lesz, hogy a felvilágosodás szép eszményei eltorzultak: a születési arisztokrácia helyébe a pénz arisztokráciája lép, illúziónak bizonyul az egyenlőség, mely csak a magántulajdon védelméig terjed, az emberi humánum öröknek hitt értékei válságban kerülnek. De Sade írásában a prostituálódott eszméket logikusan és cinikusan tovább gondolva jut el a riasztó jövőképig. A szereplők tetteit mindig már-már abszurdba hajló racionalizmus irányítja, s az író bebizonyítja: az ész valójában emberellenes. Hősei kegyetlen, ész kormányozta világban élnek. Az erős uralkodik a gyengén, minden erőszak és kegyetlenség megengedett, amire az egyén képes. Félelmetes, elidegenített világ, melyben az elmagányosodott ember csak a maga kéjét keresi, a maga vágyait éli ki, anélkül, hogy tekintettel lenne a másik ember szabadságára. Nem erkölcstelen - sajátos erkölcs nélküli világot vetít elénk.
Az erős uralkodik a gyengén a szexuális életben is. Szerelmet nem írhatunk, mivel hősei csak élveznek és nem szeretnek. Rafinált utakon, külön-külön vagy orgiákban, saját testükkel vagy külső eszközök igénybevételével jutnak el az orgazmusig, tárgyként használják egymást, kiszolgálják egymás perverzióit, hogy a következő partiban ők kívánhassák meg ugyanezt. S mindezt az ész, szabadság és egyenlőség szent nevében! Vissza