Haraszty '77

Előszó

Az az alkotói típus, amelyhez Haraszty István kinetikus szobrász tartozik, már évekkel Haraszty születése előtt "fel volt találva".
"Lelkem mélyén mindig meg voltam győződve róla, hogy zseniális feltaláló lennék, ha hagynának. Méghozzá egészen másféle, mint az eddigiek voltak. A régi iskola: Stephenson, Bell, Edison, Marconi nem az én esetem. Ezek recept szerint dolgoztak - analízis, anistézis, gyakorlati célok megoldása... Az a feltaláló-iskola, amelynek, úgy érzem, első apostola lettem volna, a találmányokat öncélnak tekinti, nem alkalmazkodik kívánalmakhoz, és alantas célszerűségi szempontokhoz." Ez a különös feltaláló Karinthy Frigyes Szabadalmi irodám. c. humoreszkjében jelenik meg. És Haraszty ma pontosan azt csinálja, amit Karinthy évtizedekkel ezelőtt elképzelt "zsenije": a találmányokat "öncélnak tekint" és "nem alkalmazkodik alantas célszerűségi szempontokhoz." Vagy legalábbis másképpen értelmezi a célszerűséget. Gépszobrai külsőleg tökéletesen megfelelnek a köznapi gép-fogalomnak. Nemcsak utánozzák a gépet, de gépszerűen viselkednek is: bonyolult, mozgásuk, hanghatásaik, fényjeleik mögött mechanikusan is értelmes és tökéletes mozgássorok játszódnak le, egy laikus számára érthetetlen, de tiszteletet keltő törvények szerint. E mozgások sajátos dramaturgiát követve meghatározott irányba, a végső cél felé haladnak - mondhatnánk, a "termék" irányába. A produktum azonban, amelyet előállítanak mégsem hasonlít a valódi gépekére. Haraszty kinetikus szobrai gondolatokat szemléltetnek, logikai következtetéseket tesznek láthatóvá a maguk sajátos gépi-plasztikai eszközeivel; gondolatok ellenőrzésére biztatnak és következtetéseket sugalmaznak nekünk - így végül maguk is gondolatokat "termelnek". Vissza