Fizikai kémia I-II./Függelék/Bevezetés

Kézirat - "Rákosi Mátyás" Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc

Szerző

Horváth Aurél

'Horváth Aurél: Fizikai kémia I-II./Függelék/Bevezetés ' összes példány

Kiadó:	Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat
Kiadás helye:	Miskolc
Kiadás éve:	1954
Kötés típusa:	Könyvkötői kötés
Oldalszám:	730 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	29 cm x 21 cm
ISBN:
Megjegyzés:	3 kézirat egy kötetben, a "Fizikai kémia" című 2 kötetes; 162 példányszámban jelent meg, 113 fekete-fehér ábrával. A "Függelék" és a "Bevezetés" c. művek könyvészeti adatai nem beazonosíthatóak a címlapok hiánya miatt.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

A fizikai kémia fogalma.

A fizikai kémia az anyagok átalakulásával foglalkozó tudománynak, a kémiának egy része. Feladata, hogy az anyagokon végbemenő átalakulásokat fizikai módszerekkel vizsgálja és a tapasztalt jelenségek közt törvényszerűségeket állapítson meg.
A vizsgált testek dimenziói /méretarányai/ tekintetében ma már többé-kevésbbé szigorúan meghúzható a fizika és a kémia területének hatóra. A csillagászati /kozmikus/ és makroszkópikus dimenziók kutatása a fizika területére tartozik. A mikroszkópikus és ultramikroszkópikus dimenziók világával, továbbá a nagyságrendileg soronkövetkező amikroszkópikus dimenziókkal /atomok, molekulák méretei/ a kémia foglalkozik. Az atomon belüli dimenziók kutatása, az atomon belül lejátszódó jelenségek vizsgálata azonban ismét túlnyomórészt a fizika feladata.
A fizikai kémia vizsgálódásának tárgya az anyag szerkezete, továbbá az anyagokon és az anyagok közt végbemenő változások ás folyamatok törvényszerűségei. Mivel azonban minden anyagi test valamilyen vonatkozásban van környezetével, nem anyagi testekről, hanem inkább anyagi rendszerekről fogunk tárgyalásainkban beszélni. Ez a szemlélet megfelel' a dialektika szemléletének is, amely azt tanítja, hogy a jelenségeket és tárgyakat nem önmagukban, hanem minőig környezetükkel való összefüggésükben kell vizsgálnunk.
Az anyagokon végbemenő változások leírása, törvényszerűségeik megállapítása történhet termodinamikai és kinetikai módszer. A termodinamikai módszer az energia-megmaradás elvén és a később tárgyalandó három főtételen alapul a ezen általános érvényű szabályok alapján igyekszik a megfigyelt jelenségeket megmagyarázni. A kinetikai módszer, amelyet statisztikai módszernek is nevezhetünk, ezzel szemben nagyszámú megfigyelés eredményei alapján, tehát tapasztalati uton jut el a jelenségek törvényszerűségeinek megállapításához, így pl. az u. n. gáztörvények felállítása is nagyszámú mérés és megfigyelés eredményeként történt. A kétféle fizikai-kémiai módszer közül egy-egy probléma megoldásához mindig azt a módszert választjuk ki, amely a célnak legjobban megfelel és a keresett törvényszerűséget nagyobb biztonsággal adja meg. Vissza

Tartalom

Bevezetés.
1.§. A fizikai kémia tárgyköre.
I. AZ ANYAG SZERKEZETE.
A./ Az atom felépítése. Az elektronhéj szerkezete.
2.§. Az elektromosság atomos szerkezete. Millikan kisérlete. 2
3.§. Az elektron. 4.
4.§. A fényenergia természete. A kvantum-elmélet alapelve. 6.
5.§. Az elektron- és atomsugarak hullámtermészete 9.
6.§. A Rutherford-Bohr -féle atom-modell. 10.
7.§. Franck és Hertz kisérlete. 11.
8.§. A vonalas szinképek. 12.
9.§. A magasabb rendszámú elemek szinképe. Kvantumszámok.. 14.
10.§. Pauli elve. 15.
11.§. Röntgenszinképek. 17.
12.§. A periodusos rendszer alapja. 17.
B./ Az atommag.
13.§. Az atommag felépítése. Atomsuly. Rendszám. 21.
14.§. A radioaktivitás. 23.
15.§. Atommagreakciók. 27.
16.§. Mesterséges radioaktivitás. 30.
17.§. Radioaktív indikátorok és alkalmazásuk 31.
18.§. Az atommagok stabilitása. 33.
C./ A molekulák szerkezete. A kémiai kötés.
19.§. Ionvegyületek. 36.
20.§. Az atomvegyületek. 33.
21.§. A fémes-kötés. 40.
22.§. A dativ-kötés. Komplex vegyületek. 41.
23.§. A kémiai kötés kvantum-elméletének elemei 43.
24.§. A hidrogén-kötés. 43.
25.§. Molekula szinképek. 49.
26.§. A Raman-effektus. 50.
27.§. Folyadékok, illetőleg oldatok fényelnyelése 52
28.§. A dielektromos polarizáció és dielektromos állandó.. 54
29.§. A mólrefrakció 56
30.§. Az atomrefrakció 57
31.§. A mágnesezhetőség 58
32.§. Az optikai forgatóképesség 60
II. TERMODINAMIKA._
33.§. Termodinamikai alapfogalmak 61
34.§. Az ideális gázok állapotegyenlete 62
35.§. A gáztörvény kinetikus magyarázata. 63
36.§. A termodinamika I.főtétele 65
37.§. Külső munka. 67
38.§. A hő tartalom-függvény /entalpia/. 69
39.§. Fajhő, mólhő. Kirchhoff tétele 70
40.§. Termokémiai egyenletek. Hess tétele. Képződési hők.. 72
41.§. A termodinamika II.főtétele. Az entrópia. 74
42.§. Izoterm egyensúlyok. 77
43.§. A szabad energia és a termodinamikai potenciál. 78
III. A GÁZHALMAZÁLLAPOT.
44.§. A gázhalmazállapot statisztikus elmélete. 80
45.§. A termodinamika II.főtételének statisztikus értelmezése 82
46.§. A Maxwell-féle sebességeloszlás ' 84
47.§. A közepes szabad úthossz 85
48.§. Az Avogadro-Loschmidt-féle szám 86
49.§. Adiabatikus folyamatok. 87
50.§. van der Waals egyenlete. 89
51.§. A termodinamikai hőmérséklet-skála 91
52.§. A Joule-Thomson-féle hatás 93
IV. A FOLYÉKONY HALMAZÁLLAPOT.
53.§. A folyadékmolekulákra ható erők. 94
54.§. A kritikus állapot és a van der Waals egyenlet 96
55.§. A redukált állapotegyenlet. 99
56.§. A tenziógörbe. 100
57.§. A Clapeyron-Clausius egyenlet, párolgási hő. 101
58.§. A forráspont. 103
59.§. A felületi feszültség 104
60.§. Eötvös szabálya. 105
V. A SZILÁRD HALMAZÁLLAPOT.
61.§. A kristály, mint térrács. 106.
62.§. Dulong-Petit és Neumann-Kopp szabálya. 108.
63.§. A fajhő, mint a hőmérséklet függvénye. 109.
64.§. Olvadás. Allotróp átalakulás. 110.
65.§. A szublimálás. 113.
66.§. A hármas pont. 113.
67.§. Enantiotrópia és monotrópia. 116.
VI. AZ OLDATOK TÖRVÉNYEI.
68.§. Elegy-oldat. A koncentráció mértékegységei 118.
69.§. A kémiai potenciál. Az aktivitás fogalma 122.
70.§. A tenziócsökkenés. 123.
71.§. A forráspontemelkedés. 125.
72.§. A fagyáspontcsökkenés. 127.
73.§. Az ozmózisnyomás. 129.
74.§. Oldott anyagok diffúziója. 131.
75.§. Henry törvénye. 132.
76.§ A megoszlás. 133.
77.§. Az oldáshő. 133.
VII. HETEROGÉN RENDSZEREK EGYENSÚLYA.
78.§. A Gibbs-féle fázistörvény. 134.
79.§. Szilárd testek oldhatósága. 138.
80.§. Vegyületképződés a komponensek között 140.
81.§. Kristályhidrátok. 140.
82.§. Kristály el egyek. 142.
83.§. Ötvözetek termikus analízise. 145.
84.§. Folyadékelegyek. 146.
85.§. Három komponensü rendszerek. 148.
VIII. KÉMIAI EGYENSÚLYOK.
86.§. A tömeghatás törvénye. 150.
87.§. Az egyensulyi állandó függése a hőmérséklettől és nyomástól. /A Le Chatelier-Braun-féle elv./ 153.
88.§. A tömeghatás törvény alkalmazása homogén rendszerekre. 156.
89.§. A tömeghatás törvény alkalmazása heterogén rend 158.
90.§. A normálaffinitás és a normálpotenciál. 162.
91.§. A kémiai normálpotenciálok abszolút értékei. A termodinamika III. főtétele. I65.
IX. ELEKTROKÉMIA.
92.§. Faraday törvénye. 168.
93.§. Az elektrolitos disszociáció. Hidratáció. 169.
94.§. Fajlagos-, molekula- és ekvivalens vezetőképesség 171.
95.§. Ionmozgékonyság. 172.
96.§. Az átviteli szám. 172.
97.§. A relativ ionmozgékonyság. 175.
98.§. Elektrolitok diffúziója oldatban. 178.
99.§. A gyenge elektrolitok vezetőképessége. 178.
100.§. Az erős elektrolitok vezetőképessége. 180.
101.§; A hőmérséklet hatása a vezetőképességre. 183.
102.§. Vezetőképesség nem-vizes oldatokban. 184.
103.§. Szilárd- és olvadékelektrolitok vezetőképessége.. 184.
104.§. A vezetőképességi titrálás. 185.
105.§. Galvánelemei 186.
106.§. A Gibbs-Helmholtz-féle törvény. 188.
107.§. Az elektródpotenciál. 191.
108.§. A normálpotenciál 193.
109.§. Az abszolút potenciál problémája. 194.
110.§. Gázelektródok. 197.
111.§. Keverékelektródok. 198.
112.§. Másodfajú elektródok. 200.
113.§. Koncentrációs elemek. 201.
114.§. A diffúziós potenciál. 203.
115.§. A potenciometrikus titrálás. 204.
116.§. Komplex képződés, mint elektród-folyamat 205.
117.§. Redoxi-potenciálok. 207.
118.§. Az áramtermelésre használatos galvánelemek. 209.
119.§. Az elektrolízis. Bomlásfeszültség.'Határáram. ... 211.
120.§. A túlfeszültség. Passzivitás. 213.
121.§. A polarográf. 216.
122.§. Az elektrolízis néhány gyakorlati alkalmazása. 217.
123.§. Elektrolit oldatok ozmózisnyomása. 220.
124.§. Elektrolitok aktivitási koefficiense. 223.
125.§. Az elektrolitok disszociációs egyensúlya. 223.
126.§. Elektrolitok és nem-elektrolitok oldhatóságának változása idegen elektrolitok hatására 225.
127.§. A savak és bázisok Brönsted-féle elmélete 226.
128.§. Kiegyenlitő oldatok. 227.
X. REAKCIÓKINETIKA.
A./ Homogén folyamatok.
129.§. A reakciósebesség. 228.
130.§. Másodrendű reakciók 229.
131.§. Elsőrendű reakciók. 231.
132.§. Magasabbrendü reakciók. 232.
133.§. A reakciósebesség változása a hőmérséklettel. Arrhenius egyenlete. 234.
134.§. Az aktiválási energia. 235.
135.§. Láncreakciók. 237.
136.§. A robbanás. 238.
137.§. Homogén katalízis. 239.
138.§. Ionreakciók. 241.
B./ Heterogén folyamatok.
139.§. Heterogén reakciók sebessége. 242.
140.§. Uj fázisok keletkezésének sebessége. 243.
141.§. Heterogén katalízis. 245.
C./ Fotokémia.
142.§. Fotokémiai alapjelenségek. 247.
143.§. A fotokémiai klórdurranógáz reakció mechanizmusa 248.
144.§. Szenzibilizált reakciók. 249.
145.§. Kémiai lumineszcencia. 250.