Álomban ébren

Előszó

Első találkozásom a varázsló világgal nem egy előre tervezett dolog volt, hanem egy váratlan esemény.
Észak Mexikóban 1970 júliusában találkoztam egy csoporttal, akikről aztán kiderült, hogy egyenes követői a spanyol hódítás előtti Mexikó varázslói tradíciójának.
Ez az első találkozás mélyreható és elsöprő hatással volt rám. Bevezetett egy másik, a mi világunkkal egyidejűleg létező világba. Húsz évet teljes elkötelezettséggel ennek a világnak éltem. Ez a könyv beszámoló, hogyan kezdődött az elkötelezettségem és hogyan ösztökéltek, irányítottak engem ezek a varázslók. Közülük számomra a legjelentősebb nő Florinda Matus volt.
Tanácsadóm és vezetőm volt, aki a szeretet és erő ajándékaként a nevét adta nekem.
A varázsló megnevezés nem az én választásom. Ők a spanyol brujo vagy bruha kifejezést használták a varázslást gyakorlók megnevezésére. Mindig zavart ezeknek a szavaknak a negatív kicsengése. De a varázslók elmagyarázták és megnyugtattak, hogy az ő értelmezésük szerint a varázslás egy teljesen absztrakt dolog: egy olyan képesség, amit némely ember kifejleszt magában, hogy szétfeszítse a normális észlelés határait. A varázslás absztrakt minősítése idővel automatikusan eltűnt, így bármiféle pozitív vagy negatív kifejezésmódot alkalmazhatnak a gyakorlók megjelölésére.
A normális észlelésünk korlátainak kitágítása, a varázslóknak abból a koncepciójából ered, miszerint választási lehetőségeink korlátozottak az életünkben, mert azokat a társadalmi rend diktálja. Azt tartják a varázslók, hogy lehetőségeink listáját a társadalmi rend állítja össze, de a többit mi csináljuk; azzal, hogy egyedül ezeket a lehetőségeket fogadjuk el, a szinte korlátlan lehetőségeinket korlátok közé szorítjuk. Vissza