Florus Hungaricus

Előszó

Habent sua fata libelli - "A könyveknek is megvan a maguk sorsa" - modja az orvidiusi híres szállóige, amelynek igazságáról tanúskodik Nadányi János 1663-ban Amszterdamban megjelent Florus Hungaricus-a is. A maga idején a mű igen sikeresnek bizonyult, amennyiben egy éven belül angolul is napvilágot látott, ezúttal Londonban, köszönhetően annak a nagy érdeklődésnek, amely ekkor Európában a magyar események, különösen Zrínyi Miklós halála körül kialakult. A mű beszerzését valamivel később még Bod Péter is ajánlotta a fiatal Teleki Sámuelnek, ami mutatja, hogy a munkát még ekkor is fontosnak tekintették a nemzeti történet bemutatása szempontjából. Ezzel szemben viszont A magyar irodalom története II. kötete, amely a 17. század magyarországi irodalmát tekinti át, még csak meg sem említi Nadányi nevét, ahogy hiányzik az a Magyar Irodalmi Lexikon (főszerk.: Benedek M.) II. kötetéből is (Bp. 1965), miként mások sem szentelnek neki túlzott figyelmet, hiszen Herepei János, Bukovszky Andrea és Kecskeméti Gábor, valamint a magam írásait nem számítva, jóformán csak Kovács S. I. és Monok I. tartja számon szerzőnket. Ez annál meglepőbb, mert a munka egyáltalán nem érdektelen, amit már az is jelez, hogy a 17. század egyik divatos új műfaját képviseli. F. N. Coeffetau 1621-ben jelentette meg azt a művet, amely nemcsak Florust fordította franciára, hanem a római szerző példáját követve, Róma történetének folytatását is megírta Augustustól egészen Nagy Konstantinig (vagy másképp: I. Constantinusig). Ezzel megindult a különböző európai népek történetének rövidre fogott áttekintése, mint amilyen például a L. van den Bostól Párizsban 1626-ban közzétett Florus Angelicus, vagy J. Pastorius 1651-ben kiadott Florus Polonicus-a, de tudunk egy Florus Danicus-ról is, amely utóbbit, mint V. Petersen Bering munkáját, a nagyszombati nyomda is megjelentette.
Ezek az alkotások nemcsak címükben utaltak az akkoriban nagyon divatos római szerzőre, hanem a korra jellemző imitatio-aemulatio elvének és gyakorlatának megfelelően mind az eredeti mű szellemére, mind stílusára alapozva igyekeztek valami olyan tömör eredeti művet létrehozni, ahogy - mint látni fogjuk - a mi Nadányi Jánosunk is tette. Vissza