Fő tér és közösségi ház Újpalotán

Előszó

»Főtér«! Mi jut eszünkbe e kifejezés hallatán? A főtér olyan helye egy településnek, amit a legértékesebb épületei vesznek körül: intézmények, jelentős helyi családok palotái, házai, sokszor maga a városháza, templom, netán székesegyház. Ezek a térfalak, térkompozíciók egy markáns teret határoznak meg, ölelnek körül, amelynek emblematikus épületei, netán tornyai, vagy a tér alakja, burkolt felületei, szegélye, szobrai, növényzete mind-mind emlékezetesek az ott élők, az oda érkezők számára. A főtér ráadásul az a hely, ahol mindig történik valami a napszaknak, az évszaknak megfelelően. Az olasz városok Fő terein hajnaltól délig piac van, majd a takarítás után szieszta, délután, estefelé pedig kinyílnak az éttermek, kávéházak, mutatványosok lépnek fel a tér közepén. Három alapvető funkcióra szervezettek a terek: egyházi, civil-, közhatalmi és piacterekre. E három együtthatása különleges térkapcsolatokat hozott létre. Változatos és a térre jellemző attrakciók vannak: Sienában ilyen a palio, egy évente megrendezett, négynapos, különleges lovasverseny, másutt virágkarnevál van, vagy megint máshol az ottani szökőkút egyedisége és különleges vízjátéka, szobrai maradnak meg az emlékezetünkben. A Fő terek mindezek által képesek kifejezni, minden ott élő nemzedék számára áthagyományozni, folytonos megújulással megtartani az adott település önazonosságtudatát. A főtér mindig közösségteremtő hely, találkozási pont, ahol randevúzni lehet, ahol a helyi közösség a hétköznapjait éli, de itt szervezi az ünnepi alkalmait is. A főtéren kívánatos olyan középület, amely a helyi közösségé, amelyhez a programjai révén meg-megújuló élmények fűzik. A főtéren a szellemi-lelki-fizikai találkozások összesűrűsödnek, személyes és közösségi élménnyé válnak. Vissza