Afrika nyelvei és a mai afrikanisztika egy új kézikönyv tükrében

Előszó

E cikk célkitűzése túlmegy a szokásos recenzió keretein, mert a nemrég megjelent mű átfogó tartalma és terjedelme lehetővé teszi, jelentősége pedig megköveteli a címben megnevezett áttekintést.
Az ismertetett kötet (a továbbiakban: SprAfr), amint az előszóban olvassuk (7-9), voltaképp egyetemi tankönyv, amelyet az afrikanista, néprajz- és egyéb szokásos hallgatókon kívül az érdeklődő nagyközönségnek szántak. Tegyük hozzá, hogy ezen túlmenően az afrikai nyelvek hivatásos kutatóinak is szól, vagyis egyben kézikönyv jellegű, hiszen a szerzők törekedtek arra, hogy beszámoljanak a legújabb kutatások és módszerek eredményeiről, problémáiról, sőt a bíráló hang sem hiányzik benne, és egy-egy elemzés meghaladja a szokványos tankönyv színvonalát, némely szerző pedig saját új gondolataival, ötleteivel gazdagította a fejezeteket. Másrészt a kötet a tudománynépszerűsítéshez közelít, amikor bőven tájékoztat általános nyelvészeti alapismeretekről, főképpen az összehasonlítás, a nyelvtörténet köréből, szóval diakronikus nyelvvizsgálati problémákról. Igaz ugyan, hogy az afrikai nyelveket sem lehet elsajátítani nyelvészeti alapfogalmak tudása nélkül, de az NSZK egyetemein (Hamburg, Köln, Mainz, Marburg, legújabban Bayreuth) a gyakorlatban főleg az afrikanisztikai intézetekben kapják meg a hallgatók az általános nyelvészeti képzést is, legfeljebb külön hallgatnak fonetikai és lingvisztikai (=transzformációs) tanfolyamot. Vissza