Föld-rész 2009/1

Előszó

A mozgásszabadság a legrégebben elismert és a történelem során gyakorta korlátozott alapjogok közé tartozik. A jogegyenlőtlenség és a jogkorlátozás történeti jelképei az ókori rabszolgák és a röghöz kötött jobbágyok, vagy az alattvalók és polgárok száműzése, a vallási kisebbségek mozgásszabadságának korlátozása, a fertőző betegségekhez kapcsolódó karanténok és folytathatnánk tovább a felsorolást.
E szabadság értelmezése során felmerülő nehézségeket jelzi, hogy maga a „mozgás" is többféleképpen osztályozható, megkülönböztethetjük az ország területén való szabad mozgást, az országhatárán való ki- és belépést, valamint az ingázást. A mozgás lehet önkéntes vagy alapulhat kényszeren (a kiutasítás, kitoloncolás, visszafordítás, kiadatás eseteiben). Tartósságát tekintve a mozgás lehet rövid tartamú ideiglenes kiutazás, ideiglenes (határozott idejű) tartózkodás, végleges távozás, (határozatlan idejű) letelepedés, vagy huzamos tartózkodást követő hazatérés. A mozgás célja sokrétű lehet: turizmus, látogatás, jövedelemszerzés, munkavállalás, oktatás, tanulás, kutatás, nemzetközi védelem- vagy menedékkérés, családegyesítés, vagy éppen humanitárius okok. A jogalany lehet honos (saját állampolgár), többes állampolgár (akár valamelyik állampolgársága szerint egyúttal honos is), külföldi (más állam polgára, hontalan), valamely jogi norma által kedvezményezett személy, stb. Vissza