Fülszöveg
„Mi, magyarok tudunk ünnepelni. Illetve tudnánk, ha hagynának bennünket. Ha az ünnep nem a félelemről, a csukott ablakokról és a lehúzott redőnyökről szólna. Ha nem kellene attól tartanunk, hogy a dobálók beszennyezik a ruhánkat, mocskos szavaik összekoszolják a lelkünket. Elmúltak az ünnepek. Pedig jó lenne, ha visszatérnének. Mert az ember már csak olyan: szüksége van ünnepekre. Olyan napokra, amelyeken örülni is lehet. És persze emlékezni - addig, amíg még van mire." Elmúltak az ünnepek „Nincs már itt semmi, az ország szét van lopva, ahogyan kell. Messze földre vitték a darabjait, legutóbb valaki Kínában látta a Dél-Dunántúlt - szegény Magyarország hogyan érezheti magát az idegen földön! ... A hazám még megmaradt, csak az országot vitték el idegen érdekből kifolyólag. Kinézek az ablakomon, szorosan markolom a párkányt, nehogy annak is lába kéljen. ...Amit látok, az nincs. Nincs, mert mindenki tudja, hogy ellopták. Vagyis hát: elloptuk. Mert itt senki nem lop rajtunk kívül. Aki...
Tovább
Fülszöveg
„Mi, magyarok tudunk ünnepelni. Illetve tudnánk, ha hagynának bennünket. Ha az ünnep nem a félelemről, a csukott ablakokról és a lehúzott redőnyökről szólna. Ha nem kellene attól tartanunk, hogy a dobálók beszennyezik a ruhánkat, mocskos szavaik összekoszolják a lelkünket. Elmúltak az ünnepek. Pedig jó lenne, ha visszatérnének. Mert az ember már csak olyan: szüksége van ünnepekre. Olyan napokra, amelyeken örülni is lehet. És persze emlékezni - addig, amíg még van mire." Elmúltak az ünnepek „Nincs már itt semmi, az ország szét van lopva, ahogyan kell. Messze földre vitték a darabjait, legutóbb valaki Kínában látta a Dél-Dunántúlt - szegény Magyarország hogyan érezheti magát az idegen földön! ... A hazám még megmaradt, csak az országot vitték el idegen érdekből kifolyólag. Kinézek az ablakomon, szorosan markolom a párkányt, nehogy annak is lába kéljen. ...Amit látok, az nincs. Nincs, mert mindenki tudja, hogy ellopták. Vagyis hát: elloptuk. Mert itt senki nem lop rajtunk kívül. Aki elemel valamit, vagy népiesen szólva megfúj, az is mi vagyunk, ő is közülünk való. Egy padban ültünk az általános iskolában, együtt tanultunk az érettségire, ugyanott voltunk katonák, egyetemisták és szerelmesek. Hűtlenek és elhagyottak. ...És jó tudni, hogy tőlünk lopunk. Olyan nincs, hogy van a lopás, és vagyunk mi. Hiába próbálunk úgy tenni, mintha két különböző dologról lenne szó." Egy másik ország
Föld S. Péter szatirikus vénája nem fintorban, grimaszban, mókában csattan. Nem karikás ostor. Tudós szerző, diplomás közgazdász, meg diplomás szociológus, nyugodtan lehetne a Mol elnöke, a Nemzeti Bank főigazgatója, trezorjának lovagja, de azt kicsit unná. Ráadásul elvégezte a Bálint György Újságíró Akadémiát - amelynek bármikor professzora lehetett volna. Igaz, humorban viszont harapós. FSP rosszkedvében néha humorizál. Nem ismerek senkit, aki bosszúságában ilyen szellemes lenne...
...Nem vicceket mond, nem mulattatni, kacagtatni akar, szavaival, pompás poénjaival nem csiklandoz: kegyetlen derűje erős, éles fényvető. Amit valakik - testületek, fórumok, intézmények, lapok, pártok - árnyékba, sötétségbe, lódításba csomagolnának, elrejtetnének - azt FSP egyetlen pillantással meztelenre vetkőzteti.
És nem mindig minden szebb meztelenül. FSP szellemessége sosem sznob, sosem orrhangú előkelősködő, hanem olyan mély, mint a népmesei anekdoták: elemista elméktől akadémikus agyakig mindenkié. A magától értetődő igazság az Ő szájából meglepőbb a felfedezéseknél. Szatirikus irodalmának tanulmányozása kiváló esélyt ad annak föltárására, hogy amikor mi nevetünk, mások miért komorulnak el. Írásainak élvezetes olvasásával egyúttal fölidézzük, megtanuljuk, hogy miken mérgelődtünk és miknek örültünk ezekben az években.
Részletek Bokor Pál (Diurnus) utószavából
Vissza 
