Az eleven halál terei

Fülszöveg

„Még a legrendezetlenebb, »legemberibb« városok szerkezetében is fölfedezni az ideális, »mennyei« város szerkezetét. Az esendőség közepette a hibátlanságot. Ám ez fordítva is igaz. Mert nincs az a tökély, amelyben előbb vagy utóbb ne tűnne fel az esendőség, nincsen az a végérvényességre törekvő vágy, amely ne szembesülne saját kudarcával. Szélsőséges példa erre az 1932-ben megalapított Bereznyiki város a Szovjetunióban. A föld alatti hatalmas kálisókész-letet a világ egyik legnagyobb vegyi kombinátjában dolgozták fel, amelyet rabok tízezrei építettek, köztük az akkor huszonegynéhány éves Variam Salamov, aki később a Gulag krónikásaként a század egyik legnagyobb írója lett. A »fény városának« az első ötéves terv dicsőségét kellett örök időkre hirdetnie. A város, mivel a bányára épült rá, napjainkra a világ legnagyobb temetőjévé változott át: újabb és újabb helyeken omlik be a föld, váratlanul megnyíló, több száz méter átmérőjű, mély gödrök nyelnek el magán- és középületeket. A fény... Tovább

Fülszöveg

„Még a legrendezetlenebb, »legemberibb« városok szerkezetében is fölfedezni az ideális, »mennyei« város szerkezetét. Az esendőség közepette a hibátlanságot. Ám ez fordítva is igaz. Mert nincs az a tökély, amelyben előbb vagy utóbb ne tűnne fel az esendőség, nincsen az a végérvényességre törekvő vágy, amely ne szembesülne saját kudarcával. Szélsőséges példa erre az 1932-ben megalapított Bereznyiki város a Szovjetunióban. A föld alatti hatalmas kálisókész-letet a világ egyik legnagyobb vegyi kombinátjában dolgozták fel, amelyet rabok tízezrei építettek, köztük az akkor huszonegynéhány éves Variam Salamov, aki később a Gulag krónikásaként a század egyik legnagyobb írója lett. A »fény városának« az első ötéves terv dicsőségét kellett örök időkre hirdetnie. A város, mivel a bányára épült rá, napjainkra a világ legnagyobb temetőjévé változott át: újabb és újabb helyeken omlik be a föld, váratlanul megnyíló, több száz méter átmérőjű, mély gödrök nyelnek el magán- és középületeket. A fény városa földi pokollá változott."
földényi f. lászló (1952) esztéta, irodalmár, esszéíró, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Könyveit számos nyelvre lefordították, több díj nyertese (József Attila-díj, Széchenyi-díj, Friedrich Gundolf Preis). A Német Nyelvi és Irodalmi Akadémia elnökségének tagja.
pontosabb kötetei:
Melankólia. (1984, 1992, 2003, 2015) Caspar Dávid Friedrich (1986) A medúza pillantása (1990, 2013) A túlsó parton (esszék, 1990) A lélek szakadéka. Goya Szaturnusza (1993) Egy fénykép Berlinből A tágra nyílt szem (1995)
A testet öltöttfestmény. Látogatások műtermekben (1998) Heinrich von Kleist. A szavak hálójában (1999) Légy az árnyékomi Sophie Calle (2002) A gömb alakú torony (2003) A festészet éjszakai oldala (2004) Berlin sűrűjében (2006)
„Az irodalom gyanúba keveredett." Kertész Imre-szótár (2007) Az ész álma (2008) A melankólia dicsérete (2017)
FÖLDÉNYI F. LÁSZLÓ legújabb könyve a reneszánsz kori racionalista várostervektől a Kafkáig és a halálgyárakig vezető ívet vázolja fel, a festő Goya szellemében, aki szerint „az ész álma szörnyeket szül". Azzal, hogy az egykori építészek a romolhatatlanságot a mulandó földi világban igyekeztek felmutatni, az időt óhatatlanul az időtlenségnek áldozták fel. A rációt végletekig feszítették, míg az végül embertelenné torzult. Az egykori utópikus városterveket nem nehéz a jövő felől nézni, amely napjainkra lehetővé tette a totális kontrollt. A 20. század az addig elképzelhetetlen rémtetteivel nem szembefordult azzal, ami korábban „eszményinek", „hibátlannak" látszott, hanem ellenkezőleg: beteljesítette azt.
wmmsmmmmmBsm Vissza