Magyar Nyelv 2007. március

Előszó

Részlet a könyvből:

Írásjeltan és interdiszciplinaritás
1. A magyar hagyományok szerint az írásjelhasználat problémái a helyesírásba tartoznak, s tulajdonképpen a helyesírásnak nem is a leglényegesebb fejezetét alkotják. Az írásjeltan helye és rangja Európában más. A németeknél, az angoloknál, a franciáknál és az oroszoknál a grammatikáknak van írásjeltan fejezetük, sőt Ulrich Engel a grammatikájában ki is mondja, hogy az írásjelek kérdése éppúgy a grammatikába tartozik, mint a szavaké és a mondatoké (Engel 1988: 819).
Nehéz a magyar hagyományokat megváltoztatni, s talán nem is szükséges, de fontos tudnunk, hogy az írásjelek és az írásjeltan nem csupán a helyesírással van szoros kapcsolatban, hanem egyéb nyelvészeti és más tudományágakkal is. A továbbiakban ezeket a kapcsolatokat fogom (a teljesség igénye nélkül) felvázolni, s néhány példával alátámasztani. A példáim nagy része azonban az írásjeltannak nem csupán egyetlen más tudományággal való összefonódását bizonyítja, hanem gyakran egyszerre több tudományterülettel való kapcsolatát is.
2. Az írásjeltannak a helyesíráson kívül a legszorosabb kapcsolata a grammatikával van, hiszen az írásjelek (mint közismert) jelölik a mondatfajtákat, a tagmondatok határát, szerepük van a halmozott mondatrészek elválasztásában, illetve összekapcsolásában, valamint az értelmezős szerkezetekben is. - Általában ennyi, amit az iskolában meg szoktak tanítani, pedig ennél sokkal árnyaltabban képesek az írásjelek a grammatikai-logikai viszonyokat jelölni. A gondolatjel például alkalmas az ellentétes mellérendelés kifejezésére, illetve az ellentét kiemelésére, például: Erőteljes képet adott egy társadalomról - a világképpel adós maradt (Népszava 1984. január 7. 9); Nem a közönség - a pék fizet a rossz kenyérért (Esti Hírlap 1962. szeptember 1. 3).
A gondolatjel azonban nem csupán mellérendelő szintagma tagjai vagy mellérendelt tagmondatok között jelenhet meg. Ha az alany és az állítmány jelentése, hangulata ellentétben áll egymással, akkor is hatásos lehet a gondolatjel: Az az ábránd - elenyészett; | Az a légvár - füstgomoly; | íz a remény, az az érzet, | Az a világ - nincs sehol! - (Arany János: Visszatekintés); S álmaimban a valóság | Tövisei - gyenge rózsák (Arany János: A vigasztaló); Földi lét - tűnő árnyjáték (Vajda János: A Balaton partján).
A kettőspont az ok-okozati viszony kiemelésére igen hatásos. Ok-okozati viszony az általános felfogással ellentétben azonban nem csupán okhatározói alárendelés, valamint következtető és magyarázó mellérendelés esetén áll fenn, hanem egyéb esetekben is (vö. Haader 1992: 97-104). Vissza