Múltunk 2012/2.

Fülszöveg

"A proletarizáció, a magántulajdontól megfosztás folyamata - a kommunista politikusok szándékaival ellentétesen - időben elhúzódott, s a Kádár-korszak kezdetén, a hatvanas évek első harmadában zárult le. A magántulajdont, illetve a kistulajdonosi réteget az igen erős korlátozás ellenére akkor sem számolták fel teljes mértékben. A hatvanas-hetvenes években az önálló foglalkozásúak mintegy negyedmilliós csoportjának kétötöde parasztgazda, kétötöde kisiparos volt, egyötöde pedig termelő-magántulajdonnal nem rendelkező szellemi foglalkozású. Ugyanakkor tehát, akkor - a korabeli szóhasználattal élve - "befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása", vagyis a társadalom és a gazdaság valamennyi szférája felett közel teljessé vált az állami ellenőrzés, az is nyilvánvalóvá vált, hogy biztosítani kell a kor viszonyai között szemérmesen személyi tulajdonná átkeresztelt magántulajdon - korlátozott - vissza-, illetve megszerzésének lehetőségét. Ennek hiányában ugyanis - pontosabban fogalmazva: a személyes érdekeltség hiányában - az egész rendszer működésképtelenné válik. Ennek a felismerésnek a hallgatólagos tudomásulvétele húzódott meg a háztáji gazdaságok engedélyezése mögött éppúgy, mint az iparban és a szolgáltató szektorban folytatott második (rejtett) gazdaságbeli tevékenységek eltűrése, majd fokozatos legalizálása mögött. A társadalom rétegződésében, szerkezetének átalakulásában tehát a politikai tőke kizárólagossága, pontosabban meghatározó volta éppen akkor kezdett megszűnni, amikor látszólagosan kizárólagos tényezővé vált. A különböző társadalmi, gazdasági, kulturális tőkék szerepe ezt követően kezdett ismét növekedni." Vissza