Mátyás-Graduale

Előszó

Bibliotheca Corviniana miért jelent sokat számunkra? A magyarországi művelődéstörténet egy kismagasló korszaka iránt érzett nosztalgia emeli ki ezt a gyűjteményt a történeti könyvtárak sorából, vagy ennél lényegesen többről van szó?
A magyarországi művelődés elsősorban befogadó jellegű. A nyugati kereszténység szellemi áramlatai a Kárpát-medencében a XVI. század végéig gyakorlatilag naprakészen megjelentek, ettől kezdődően folyamatosan nőtt az az idő, amely a nyugat-európai könyvek megjelenése és a Magyarországra való érkezés között eltelt. A XV. század második felében azonban a magyar királyi udvar olyan kulturális központtá vált, amely lehetővé tette azt is, hogy nemcsak a szellemi áramlatokat befogadó intézmények, hanem alkotóműhelyek is működjenek. Olyanok, amelyek ismertek voltak a kor Európájában, és a kortársak és az utókor szemében joggal emelkedtek az észak-itáliai, a bécsi vagy a Duna menti városokéival azonos rangra. A legendás király, Hunyadi Mátyás (Matthias Corvinus) uralkodásának idején (1458-1490) újra kezdte működését a Zsigmond császár által alapított budai egyetem, könyvmásoló műhely működött, a könyvnyomtatás 1473-ban jelent meg (megelőzve e téren Angliát). A magyar király Európa egyik leggazdagabb embere volt, jövedelmei messze meghaladták a francia vagy az angol uralkodóét. Uralma alatt egyesítette Sziléziát (a mai Lengyelország délnyugati, Csehország északkeleti területe) Csehországot, Moráviát (e kettő megyütt a a mai Csehország), Alsó-Ausztria egy részét és Bécset, Horvátországot és a teljes Kárpát-medencét. A királyi udvarban,de a főurak és a főpapok környezetében is számos itáliai, bécsi, germán, cseh, horvát humanista művész és tudós versengett azért, hogy alkothasson, hogy lehetőséget kapjon egy-egy symposionon való részvételre, illetve arra, hogy bejuthasson a korszak egyik legnagyobb európai könyvtárába, a budai királyi urdvarban alapított Bibliotheca Corvinianába. Vissza