Szikrák a hamu alól/Appendix

Fülszöveg

„Önmagunk megtapasztalása mindig közvetett, csak másoké közvetlen. Arcunkhoz hasonlóan belső önmagunkat sem láthatjuk. Másként, mint tükörben. (...) Az emlékezet nemcsak a múltat rekonstruálja, hanem a jelen és a jövő tapasztalását is szervezi." -írja Jan Assman kulturális emlékezetről szóló munkájában. Földesi Ferenc értékes, szép visszaemlékezés- és dokumentumkötete nagyon jól példázza a fenti sorokat. Egy idős ember tekint vissza az 1956-os forradalom eseményeire, melyek akkori Fiatal életének talán legjelentősebb döntéseihez vezetett, de ez a néhány nap egyben gyújtótükrévé vált egy huszonéves generáció későbbi cselekedeteinek is. Kijelölte sorsának útjait illetve behatárolta mozgásterét. A hatalom szándéka és a valamikori résztvevő lelkiereje határozta azután meg, hogy ki milyen szerepet tölthetett be a Kádár-konszolidáció társadalmában. Felnövekvő gyermekeik számára a történelmi napoknak országos és közvetlen környezetükben lezajlott eseményei oly titokban voltak, mint ahogyan Atilla koporsója nyugszik a Tisza mélyén. Mindenki tudta, hogy létező valóság a forradalom ősze, de az októberi napokat szinte mindmáig az államilag ellenőrzött öncenzúra homállyal borította. A múlt azonban nemcsak a résztvevő és a következményeket viselő, elszenvedő nemzedéké, hanem a kollektív emlékezet révén hat unokáik sajátmagukról alkotott képére is. Az „elmúlt" hatékonyan befolyásolja mindennapjainkat és irányítja a jövőről alkotott elképzeléseink és álmaink szövetének legyártását, akár feltárt az a történelmi időcsomópont, akár feltáratlan.
Aki felüti ezt a könyvet egy nemzedék vágyairól, lelkesedéséről és sorsáról alkothat képet, valamint Hódmezővásárhely és az egész délalföldi régió még sok eseményében ismeretlen és kutatatlan történelméhez találhat újabb adatokat. Vissza