Félamatőrök, félprofik

Előszó

Szakkönyvek szerzői ritkán tehetik meg, hogy visszatérve korábbi témájukhoz, egy-két évtized elteltével régmúlt históriákat folytassanak. Szerencsésnek mondhatom magam, nekem megadatott a lehetőség és sikerült élnem az alkalommal. Ebben a munkámban azt a gondolatsort viszem tovább, amelyet f tizenöt éve kezdtem meg és publikáltam az Élsportolói státus és szerep (1983), valamint a Magyar olimpikonok önmagukról és a sportról (1984) című könyveimben. Ez a két mű az 1948-1976-os olimpikonok körében végzett kutatás alapján készült. Végigkísérte az olimpiai csapattagok pályafutását a sportágválasztástól a visszavonulásig, és foglalkozott a magyar élsport akkoriban legfontosabbnak ítélt társadalmi problémáival, többek között az esélyek növekvő egyenlőtlenségével, az élsport ellentmondásos társadalmi szerepével, a túlzott teljesítménycentrikus szemlélettel, az élsportolói tevékenység elidegenedésével, az egészségkárosodás veszélyeivel és a doppinghasználat terjedésével.
Mostani könyvem főszereplői is olimpikonok, az 1980-1996 közötti magyar olimpiai csapatok tagjai. Összetételükről, az 1984-es Los Angeles-i játékokról kényszerűen távol maradt sportolók helyéről vizsgálatomban, valamint felmérésem módszereiről a függelékben adok tájékoztatást. Részben a kérdésfeltevések is ugyanazok, mint a nyolcvanas évek elején. Miután azonban az azóta eltelt időszakban nagyot változott a világ, különösen a kelet-európai térségben, és mélyreható átalakulás ment végbe a hazai és a nemzetközi sportban, több hajdani kérdés jelentéstartalma módosult, és szükségszerűvé vált újabb izgalmas témák megtárgyalása is. Például a hazai élsport társadalmi presztízsvesztése és kettészakadása, az élsportban és a magyar társadalom más területein juttatott sikerdíjak aránytalanságai, valamint az 1989-1990-es politikai és gazdasági rendszerváltás számos további hatása az élsport struktúrája, működésére, valamint a versenyzők karrierjére. Vissza