Fülszöveg
A jellegzetes árokszállási beszéd megörökítésének gondolata akkor született meg bennem, amikor - 1975-ben - Erdélyben jártunk és a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumban megvásárolt Torjai szójegyzék című kiadványt elkezdtem tanulmányozni. Nagyon meglepődtem a torjai székely és a jászsági jász nyelvjárás számos, sokszor mellbevágó hasonlóságán. Ez a szójegyzék ösztökélt a gyűjtőmunka megkezdésére, majd az összegyűjtött anyag rögzítésére, formába öntésére. Jászsági jász nyelvjárást említettem ugyan, de ez a szótár nem a jellegzetes jászsági jász beszédnek, hanem - azon belül - csak az árokszállási, illetve az ágói és részben a szentandrási beszédnek igyekszik emléket állítani. Bármennyire is vannak olyan jellemzők, sajátosságok, amelyek a Jászság és az onnan kirajzottak beszédjének meghatározó tulajdonságai, mégsem lehet egységes jászsági nyelvjárásról beszélni. Aki már végigjárta a Jászság összes települését és ellátogatott a kirajzások eredményeként létrejött vagy újra benépesített...
Tovább
Fülszöveg
A jellegzetes árokszállási beszéd megörökítésének gondolata akkor született meg bennem, amikor - 1975-ben - Erdélyben jártunk és a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumban megvásárolt Torjai szójegyzék című kiadványt elkezdtem tanulmányozni. Nagyon meglepődtem a torjai székely és a jászsági jász nyelvjárás számos, sokszor mellbevágó hasonlóságán. Ez a szójegyzék ösztökélt a gyűjtőmunka megkezdésére, majd az összegyűjtött anyag rögzítésére, formába öntésére. Jászsági jász nyelvjárást említettem ugyan, de ez a szótár nem a jellegzetes jászsági jász beszédnek, hanem - azon belül - csak az árokszállási, illetve az ágói és részben a szentandrási beszédnek igyekszik emléket állítani. Bármennyire is vannak olyan jellemzők, sajátosságok, amelyek a Jászság és az onnan kirajzottak beszédjének meghatározó tulajdonságai, mégsem lehet egységes jászsági nyelvjárásról beszélni. Aki már végigjárta a Jászság összes települését és ellátogatott a kirajzások eredményeként létrejött vagy újra benépesített településekre, annak fel kellett ismernie, hogy minden egyes falu, nagyközség vagy város más és más jellegzetes szavakkal, kifejezésekkel, mondásokkal, kiejtéssel használja az anyanyelvet. Ezt a jelenséget az „Ahány ház, annyi szokás" mondással tudnám leginkább érzékeltetni. Példának hozhatnám fel Jászfényszaru és Jászárokszállás beszédjének óriási különbségét, de elég, ha a légvonalban mindössze 6 km-re lévő Jászdózsa jellegzetes szavaira gondolunk, mint például a panyiló, az odál vagy Jászkisér pocétája, mely szavak Árokszálláson teljességgel ismeretlenek.
Csorna Kálmán magas színvonalon, elmélyülten foglalkozott Jászberény nyelvével. Sok a hasonlóság a berényi („birínyi") és az árokszállási beszéd között, de a művet tanulmányozva az volt a benyomásom, hogy a szerző még sohasem hallott igazi árokszállási beszédet. Főleg a beszéd szerkezetében, és a kifejezésekben van rengeteg eltérés. Egyébként már Csorna Kálmán is felhívta a figyelmet arra, hogy a Jászság nyelvjárása nem egységes. Magam is tapasztaltam, hogy a fényszarusiak, a jákóhalmiak, a dósaiak, az apátiak, a ladányiak, kisériek és nem utolsó sorban a herényiek beszédje nagyon sok eltérést mutat az árokszállási beszédtől. A települések kialakulásának ismeretében természetes jelenség, hogy az ágóiak és a szentandrásiak beszédje áll legközelebb az árokszállásihoz, illetve mondhatjuk, hogy az ágói és az árokszállási beszéd egy és ugyanazon jellegzetességeket hordozza magában. Szentandrás már messzebb is van, nem is közvetlenül határos Árokszállással és már a XIX. században elszakadt az anyaközségtől. Csorna szerint Jászberény őrizte meg legjobban a jellegzetes jász beszédet. Szerintem épp fordítva: Jászberény őrizte meg a legkevésbé az ősi beszédet, mivel központi helyzeténél fogva ez a legnagyobb mértékben felhígult jász település, ráadásul már a XVI. századbeli, vallási köntösben történt két részre szakadás is arra utal, hogy etnikailag sem volt egységes a város lakossága. Az árokszállási beszéd nekem eredetibbnek, régebbinek tűnik a herényinél. Ez teljesen egyértelmű, ha arra gondolunk, hogy Árokszállás egységesen katolikus lakossága a XX. század első felében még szinte homogén volt, szemben a kunokkal, reformátusokkal erősen kevert Jászberény lakosságával.
Kiskoromban el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet Árokszálláson kívül is élni. Milyen emberek lehetnek azok, akik nem árokszállásiak? Az Adácsról, Visznekről, Györkről átjövő emberekre úgy néztem, mintha egy másik bolygóról érkeztek volna ide. És akkor még nem említettem a drótostótokat, az üvegeseket, a meszeseket, akiket azután végképp nem tudtam hová tenni.
Vissza 
