Földi paradicsom

Előszó

Részlet a könyvből:

Keleti szél

Tudós és nagytiszteletű Don Narciso Rigo ingét mosta. Vitorlakötélen favödröt eresztett le, megmerítette a vízben, azután ismét felhúzta az első fedélzetre, ami nem is volt könnyű feladat, mert a hajó mozgott és könnyen kiloccsant a víz. A délután már előrehaladt, de a nyomasztó hőség még nem engedett és Rico azon igyekezett, hogy lehetőleg a vitorla és az árboc árnyékában maradjon. De ez sem volt éppen könnyű, mert a hajó szelíden és céltalanul ringatódzott a laposan elömlő hullámokon. A nap égette barna bőrét. De Rico nem halasztotta munkáját alkonyatig, kellett hozzá a jó világítás. Az ingébe befészkelődött tetveket akarta felkutatni.
Míg a visszataszító feladatnak szentelte magát, komor gondolatok rajzottak a fejében. Mindenekelőtt tapasztalatból tudta, hogy az ingét még mindig könnyebb megtisztogatnia, mint viseletes bőrnadrágját, márpedig arra is sort kell keríteni. Továbbá tudta azt is, hogy saját testét sem őrizheti meg sokáig a férgektől ezen a hajón, ahol lassanként mindenki eltetvesedett és még a deszkák közeiben is nyüzsögtek a visszataszító élősdiek. Éjszaka azután valamennyi előbújt és az emberek vérét szívta. Most is, míg ezen gondolkozott, határozottan megkülönböztette émelyítő bűzüket egyéb, orrát facsaró szagoktól. Szó sincs róla, nem hozzá méltó ez a munka. Diákkora óta nem érte ilyen megaláztatás és amióta olyan nagyra vitte hivatásában, szolgasereg leste otthon a kívánságait. Minden túlzás nélkül állíthatta, hogy az egyesült aragóniai és castiliai királyság egyik legelső jogásza és teljes bizonyossággal a második, sőt meglehet, hogy az első szaktekintély a tengeri jog kérdéseiben. Pisai, firenzei és marseillei kereskedők, sőt egyszer a maga velencei doge küldték el hozzá megbízottaikat, sőt bátran mondhatja: követségeiket hogy megkérdezzék a véleményét különböző vitás kérdésekről. Mély tisztelettel hallgatták meg jogi szakvéleményét és bőkezűen, arannyal fizettek. De most a trópusi nap izzó sugarai alatt ingét mossa. Vissza