Földmértan építészek számára

Előszó

E könyv a föld felszínén elvégzendő mérési feladatokat tárgyalja. Ismerteti azokat a módszereket, eszközöket és műszereket, melyek segítségével az egyes földfelületi részeket felmérhetünk úgy, hogy ezek megrajzolhatók legyenek műszaki feladatok számára. Megtanuljuk azt is, hogyan kell a papíron végrehajtott műveletek eredményeit megjelölni és rögzíteni a természetben.
A földmérés műveleteinél a függőleges és a vízszintes irány fogalma igen fontos, tehát elsősorban e fogalmakat kell tisztázni.
Függőlegesnek nevezzük a szabadon függő súly irányát (vagy szabadesés pályáját).
Vízszintesnek mondjuk a nyugvó víz felszíne által meghatározott síkot (vagy a függőleges vonalra merőleges sík irányát).
Földmérési gyakorlatainkban csak az úgynevezett alsó földméréssel foglalkozunk. Kis kiterjedésű földfelületek fölmérését nevezzük alsó földmérésnek, ugyanis itt a függőlegesek egymással párhuzamos egyenesek, a vízszintesek pedig egymással párhuzamos síkok. Könnyen belátható, hogy ha a függőleges 'és vízszintes fogalmát a földfelület valamely nagyobb szelvényére vonatkoztatjuk és annak több pontján megszerkesztjük a függőleges és vízszintes irányokat, akkor a függőlegesek nem lesznek párhuzamosak, hanem a föld középpontjai felé mutatókon centrikus egyenesek, viszont a vízszintesek nem lesznek síkok, hanem görbe felületek. Ezt legjobban érzékelhetjük a tenger felszínén, ahol a láthatáron feltűnő hajónak először csak a kéményét és a fokozatosan kiemelkedő testét pillantjuk meg. (1. ábra.) Vissza