Csongrád megyei honismereti híradó 1991

Előszó

A legnagyobb magyar, Szeged város első díszpolgára születésének 200. évét ünnepli országunk. Nem véletlen, hogy ez az évforduló népünk számára időszerű, hiszen Széchenyi gondolatai a mai napig is eleven erővel hatnak. Mint a reformkorban, most is közelednünk kell Európához, s ez az út, mint akkor, gazdaságunk fölemelkedésével lehet kapcsolatos. S nem utolsósorban azzal a sokat emlegetett mondásával: minél több kiművelt emberfőt adni a hazának.
Számtalan emlékezés lát napvilágot, bemutatva a "nemes" életpályáját, 1808-tól kezdve, amikor mint hazafi vállal részt az utolsó magyar nemesi fölkelésben, 1860-ig, döblingi tragédiájáig.
Láthatjuk a huszárkapitányt, aki egész évi jövedelmét ajánlja fel egy tudós társaság céljaira, s ettől kezdve, mintegy két lustrumon (ötéves időszakon) keresztül, melybe belefér - szinte hihetetlen - több külföldi tanulmányútja, sokrétű tevékenysége, a Nemzeti Casino alapítása, a lovaregylet létrehozása, trilógiája: a Hitel, Világ és Stádium, sok más munkája; nem utolsósorban a Lovakrul című, melyekből kitűnik, hogy szívügye éppen úgy a mezőgazdaság fejlesztése, beleértve az állattenyésztést is, mint a közlekedés ügye, a hajózás elsősorban, majd a vasút- s a folyamszabályozások szűz területe. Bejárta már a Duna és a Tisza táját, aldunai útja után a főváros szépítésével foglalkozhat - s már csak a betetőzés: a Lánchíd van hátra... Vissza