Bevezetés a nyelvtudományba I-II./Bevezetés a magyar nyelvtudományba I-II./Szemelvények a magyar nyelvemlékekből I-II.

Előszó

Az egyes nyelvek (nyelvcsoportok, nyelvcsaládok) vizsgálata a nyelvtudomány egy-egy ágát alkotja: gyakran ezeket az ágakat is egyenként tudománynak nevezzük és beszélünk magyar vagy orosz, finnugor vagy indogermán nyelvtudományról.
Ezek a tudományok azonban egy bizonyos tekintetben összességükben is hiányosak, kiegészitésre szorulnak. Vannak ugyanis fogalmak,a melyek lényeges szerepet játszanak mindegyikban, de amelyeket egyik sem számít a maga tárgyköréhez, egyik sem tesz, nem is tehet vizsgálat tárgyává.
Igy például a magyar nyelvtudomány vizsgálja, egyebek között, az egyes főnévi vagy igei alakok jelentését; de azt már - joggal - nem tekinti a maga feladatának, hogy tisztázza, mit kell egyáltalán jelentésen érteni, ennek ismeretét feltételezi.
Másrészt a magyar nyelvtudomány a maga tárgyának, a magyar nyelvnek elemzésében bizonyos eljárásokat, módszereket alkalmaz. Ezek is tudományos vizsgálatot kivánnak, de ilyen vizsgálat nem tartozik a magyar nyelvtudomány körébe, már csak azért sem, mert ha a magyar nyelvtudomány tárgya sajátos is, kutatási módszerei általánosak, nem különböznek a kutatásnak az orosz, a német stb. nyelvtudományban alkalmazott módszereitől.
Látjuk tehát: a nyelvtudomány egyes, speciális ágai feltételezik, hogy tudjuk miben áll a nyelv természete egyáltalán és hogyan kell nyelveket tudományosan vizsgálni, ezeket a kérdéseket a nyelvtudomány egy külön ágának, az általános nyelvészetnek körébe utalják. Az általános nyelvészet ebben az értelemben alapja az egyes nyelvek vizsgálatának, a nyelvtudomány egyéb ágainak, viszont az ő eredményeikre is támaszkodik, állandó kölcsönhatásban van velük.
Az általános nyelvészet elemei szolgáltatják a bevezetést a nyelvtudományba. Vissza