Fülszöveg
Ennyi idő távlatából lágyan sejlik át ^H^IHI^HH
a fény a lombokon. Meleg sugárba
burkolja mindazt, ami valamikor ^^
maga volt a szenvedés. Az idő cso- H
dát tesz. Érlel, elhomályosít, szé- H
pít vagy elfeledtet, benne rejlik az
örökkévalóság. Az idő gyarló toll-
pihe, messze röpíti a feledés. Vég-
telen, mindenható, pedig csak egy
törpe szó, mégis hatalmas. Semmis- ^^
sé válik a minden, porrá a szikla, a
16 év csak egy villanás
16 év. Ennyi telt el azóta, hogy megjelent a „Lélek az ezüstpapírban" című kötetem
A „Lélek" ott van mindenütt. Azóta is. Néha félszegen, szégyenlősen elbtjjik, elrejtőzik valami láthatatlan paraván mögé, aztán íjjra előcsalogatja egy bűvös erő, ami csak van, nem tehet róla sem ő, sem én. Nem tehetünk ellene semmit. Röpít, szárnyára vesz a fény, írni, írni, írni
Magától rajzol a toll, lebben a szárnya, nyomát otthagyja a papíron. így, így, így így jó. Végre hazatalálsz. Mindig, újra, annyi keserűség után. Mikor már azt hitted, üres minden,...
Tovább
Fülszöveg
Ennyi idő távlatából lágyan sejlik át ^H^IHI^HH
a fény a lombokon. Meleg sugárba
burkolja mindazt, ami valamikor ^^
maga volt a szenvedés. Az idő cso- H
dát tesz. Érlel, elhomályosít, szé- H
pít vagy elfeledtet, benne rejlik az
örökkévalóság. Az idő gyarló toll-
pihe, messze röpíti a feledés. Vég-
telen, mindenható, pedig csak egy
törpe szó, mégis hatalmas. Semmis- ^^
sé válik a minden, porrá a szikla, a
16 év csak egy villanás
16 év. Ennyi telt el azóta, hogy megjelent a „Lélek az ezüstpapírban" című kötetem
A „Lélek" ott van mindenütt. Azóta is. Néha félszegen, szégyenlősen elbtjjik, elrejtőzik valami láthatatlan paraván mögé, aztán íjjra előcsalogatja egy bűvös erő, ami csak van, nem tehet róla sem ő, sem én. Nem tehetünk ellene semmit. Röpít, szárnyára vesz a fény, írni, írni, írni
Magától rajzol a toll, lebben a szárnya, nyomát otthagyja a papíron. így, így, így így jó. Végre hazatalálsz. Mindig, újra, annyi keserűség után. Mikor már azt hitted, üres minden, a „Lélek" eltölti szívedet. Meleg, szeretetteli áramlat, lágy simogatás. Örökkévaló.
Es itt már szétfoszlik az idő, nem is volt soha. Csak a szeretet. Az emberi alkotás csodája, ami lehetővé teszi a létezést. Ma már tudom, csak a szeretet által létezünk.
Nagy Enikő Eva
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal