Főnök, én magába rúgok

Fülszöveg

Egyetlen hónap leforgása alatt kétszer vesztettem. Először március 25-én az első szabad képviselőválasztáson, mint a Magyar Szocialista Párt jelöltje, másodszor április 12-én, amikor az újonnan megválasztott képviselők, illetve pártjaik nyomására távozni kényszerültem a Békés Megyei Népújság szerkesztőségének éléről. Akárhányszor az utóbb történtekre gondolok, újra és újra érzem a szavak ostorcsapását, hallom a rámzúduló hazugságokat, bámulom az arcpír nélküli köpönyegforgatókat, s látom, miként igyekeznek felfelé, politikai hullának vélt testemen taposva kis karrieristák, magukat győztesnek kikiáltott törpeemberek. Sokáig arra gondoltam, hogy leírom magamban azokat a napokat. Mossa el őket az idő. Aztán ahogy teltek a hetek, rádöbbentem: nem tehetem. Tartozom az igazsággal. Tartozom a családomnak - feleségemnek, két gyermekemnek és szüleinknek -, akik velem együtt végigszenvedték mindazt a megaláztatást, ami 1990 márciusának végén és áprilisának elején engem ért, és akik valamennyien mellettem voltak és bátorítottak a nehéz napokban. De tartozom az igazsággal barátaimnak és azon munkatársaimnak is, akik egzisztenciális fenyegetettségük ellenére mellém álltak, az olcsó, más bőrén vásárolt karrier helyett lelkiismeretükre hallgattak. És hát tartozom ezzel a könyvvel politikai ellenfeleimnek is. Hogy okuljanak a történtekből, s hogy a másik fél gondolkodását megismerve legyen erejük egyszer szembenézni a múlttal. Vissza