Forduló csillagképek

Fülszöveg

"Sok mindennel foglalkoztam harminc év óta - írja Takács Imre -, mikor is e válogatott versek első darabjai elkészültek, de elsősorban verssel foglalkoztam. Volt idő, hogy mozgósító erőt is láttam benne, máskor a történelem fordulóinak az üdvözlését. Volt idő, hogy fölszólalás lehetőségeként használtam, ma pedig az információs halmaz érdekel engem a versben elsősorban.
Ady Endre »homálya« a relativitáselmélettel egyidejű, kortársaim jegyzései pedig a memóriatárakkal együtt halmozzák föl azt az emlékezetet, amit a memóriatárak nem tartalmaznak.
A forduló csillagképek alatt a világ is megváltozott. Ilyen sűrített időt, mint amilyet mi éltünk át az elmúlt harminc évben, talán egy nemzedék sem élt még át. Nemzedékem legjobbjainak egy része bele is pusztult ebbe. A »fényes szellők« ideje régen elmúlt. Drámák követték a bízó várakozást. A tér sem az akkori Magyarország már, hiszen együtt van velünk az egész világ.
Forduló csillagképek! Három évtized váltakozó közérzetéből nézett égbolt! A Göncölök, a Casiopeia, a Fiastyúk és a Sarkcsillag! Mások voltak Sömjénből nézve, mások a fővárosi fényekből kisilabizálva, mások a Balaton sötét tükre fölött, és mások Prágából, Szófiából vagy Kolozsvárról. Eleinte csak Magyarország, később Európa, mára pedig a Föld égboltján.
És a sorsban forduló csillagképek! Hány dűlő- és aszfaltútra, hány vonatra és repülőgépre, hány útra és úttalanságra léptem ebben a harminc évben. Tudjuk-e bizonyosan, hogy mi történik velünk, amíg cselekszünk? Hiszem, hogy a versek azt is érvényesen mondják el rólunk, amit nem tudhatunk bizonyosan a cselekvésben." Vissza