Fordulópont 2010/2

Előszó

Amikor kortárs világunk embere naponta a való világ és a digitális eszközökkel teremtett virtuális világok között ingázik, és ez ingázás közben saját személyiségét, identitását is rejtheti, nos ilyen körülmények között - is! - olyan "családiasan ismerős" élmény Stevenson esszéit olvasni, amelyekben a mindannyiunk által (gyerekkorunkból) ismert kalandregényíró "felnőtt" komolysággal, derűs megfontoltsággal értekezik mindennapi dolgainkról. Például az igazságról, igazmondásról. És olyan ismerősen igaznak érezzük, amit Stevenson mond, hiszen már gyerekkorban megtapasztaljuk: "Vannak megrögzött hazudozók, akik nagyon becsületes emberek, és hűségben, szeretetben élnek feleségükkel, barátaikkal; míg akadnak olyan emberek, akik száját soha el nem hagyta valótlan állítás, mégis hazugságban élnek, ők maguk a hazugság, tetőtől talpig."
Efféle "igaz tapasztalásokban" része volt a Stevenson előtti kor gyermekeinek, és mindezt megtapasztalhatják a mai gyerekek - akár még azelőtt, hogy a kortárs világ digitális technikái által kínált, virtualizált médiavilágban érzékelnék az igazságok és hazugságok kavalkádját... De mind Stevenson korában, mind a jelenben (mind a jövőben!) megszületik minden emberi személyiségben az önismeret primér igénye, amely az ösztönök erejével lök minket az igazság felé: mert hiszen legalább saját magunkról szeretnénk tudni az igazságo(ka)t. Hát így kezdődik: magunkban hallgatjuk, hogyan is beszél (akár általunk) az igazság. Vissza