Forgószelek

Előszó

A régi, nemes, nemzetes és vitézlő famíliáknak minden időben különös nagy büszkeségét képezte, ha valamelyik daliás, ifjú sarjuk Bécsben, a király testőrségében teljesített szolgálatot, A hosszú, fehérszakállú, harcsabajuszú, öreg Czindery Boldizsár is, a néhai, dúsgazdag, baranyai földesúr, a pellérdi és bogádi donációs nemes, büszke volt egyetlen fiára, a Laci-gyerekre, mert három egész esztendőn át szolgált, mint testőrhadnagy, Mária Terézia fénykorában a Burgban és Schönbrunnban, Büszkeségét csak fokozta a királynő kitüntető kegye, amelyben Czindery Lászlót részesítette. Minden udvari mulatságon hivatalos volt a szép és délceg testőrhadnagy s a fiú érezte, hogy a királynő meleg tekintete hevíti a feszes atilla alatt szorongó keblet. Minden alkalommal megszólításával tüntette ki Mária Terézia a kackiás testőrhadnagyot s egy ízben így fejezte be jóságos szavait a felséges királynő :
- Ha majd megnősül, hadnagy úr s boldog házasságának első bimbója fakad, tudassa velem. A kis magyar nemesnek én akarok a keresztanyja lenni!
A fény és pompa ragyogó keretében a napok észrevétlenül illantak s a három év hihetetlen gyorsasággal múlott el. Czindery László búcsút vett a Burg komor falaitól s a schőnbrunni kastély tündérkertjétől. Hazatért Baranyába az atyja mellé gazdálkodni. Lovagolt, kocsizott, vadászott, mint a többi dzsentri fiú s Vízkereszt után, ezüstszerszámos, négyesfogaton járt be a pécsi híres bálokra.
Vissza