Fülszöveg
Dr. Fórizs József 1929. január 6-án született Törökszentmiklóson egy nincstelen, hétgyermekes agrárproletár-család harmadik gyermekeként. Elemi iskolai tanítója kérésére és javaslatára - aki képességeit hamar felismerte - szülei polgáriba íratták, melynek elvégzése után a bajai tanítóképzőbe került. A bajai Móricz Zsigmond Népi Kollégium kollégistája volt, majd ugyanott kezdett nevelőtanárként dolgozni. Itt lépett be a Kommunista Pártba is, 1947-ben.
1949-ben beiratkozott a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol - kitűnő tanulmányi eredményei mellett - egyetemi ifjúsági titkárként dolgozott. Az újonnan szerveződő népi hadsereg hívására mégis pályát váltott, tiszti iskolás, majd a néphadsereg tisztje lett.
Néhány éves csapattiszti szolgálat után elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, majd filozófia tanszékvezetőként Pécsett, azt követően a ZMKA Filozófia Tanszékének tanszékvezető-helyetteseként Budapesten dolgozott.
Elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem...
Tovább
Fülszöveg
Dr. Fórizs József 1929. január 6-án született Törökszentmiklóson egy nincstelen, hétgyermekes agrárproletár-család harmadik gyermekeként. Elemi iskolai tanítója kérésére és javaslatára - aki képességeit hamar felismerte - szülei polgáriba íratták, melynek elvégzése után a bajai tanítóképzőbe került. A bajai Móricz Zsigmond Népi Kollégium kollégistája volt, majd ugyanott kezdett nevelőtanárként dolgozni. Itt lépett be a Kommunista Pártba is, 1947-ben.
1949-ben beiratkozott a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol - kitűnő tanulmányi eredményei mellett - egyetemi ifjúsági titkárként dolgozott. Az újonnan szerveződő népi hadsereg hívására mégis pályát váltott, tiszti iskolás, majd a néphadsereg tisztje lett.
Néhány éves csapattiszti szolgálat után elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, majd filozófia tanszékvezetőként Pécsett, azt követően a ZMKA Filozófia Tanszékének tanszékvezető-helyetteseként Budapesten dolgozott.
Elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem filozófia-történelem szakát, doktori címét is filozófiából szerezte.
1965-ben - koncepciós vádak alapján - kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból és a hadseregből. Meghurcolása ellenére - melyért, meggyőződéses kommunistaként, nem a szocialista rendszert, hanem a párt vezetői által elkövetett hibákat és tévedéseket tette felelőssé - marxista-leninista meggyőződésében soha nem ingott meg, amit írásai is egyértelműen bizonyítanak.
Pályafutását általános iskolai tanárként kezdte újra, és az 1986-ban az I. István Gimnázium igazgatójaként - mely tisztséget tizenhárom éven keresztül töltötte be - ment nyugdíjba. Diákjait egész pedagógusi pályája során a marxizmus-leninizmus, a makarenkó közösségi nevelés szellemében nevelte. Búcsúztató beszédében egyik diákja "szigorú szeretettel" nevelő tanárként jellemezte.
1995-ben búcsúzott el végleg ettől az új ellenforradalommal terhelt világtól, amelynek - "a szocializmus védelmében" - soha nem szűnt meg szigorú bírálója lenni.
Vissza