Forradalom és alkotmány

Előszó

Immár két évtizedes múltra tekinthetnek vissza az ELTE Szociológiai Intézetében a Huszár Tibor irányítása mellett folyó értelmiségtörténeti kutatások. Ezek szerves részeként az Intézet feladatának tartotta és tartja a vonatkozó dokumentumok gyűjtését, archiválását, valamint a legérdekesebb dokumentumok publikálását is. Ebbe a keretbe illeszkedik az e kötetben közreadott Horváth Barna-önéletrajz is. Ezen túlmenően azonban azért is vállalkozott az Intézet által kiadott s az OTKA által támogatott „Történeti elitkutatások" sorozat az önéletrajz megjelentetésére, mert Horváth Barna a két világháború közötti elitek úgynevezett „tudáselit" szegmensének is egyik jellegzetes képviselője. Így emlékezése bepillantást nyújt a tudáselit meghatározó csoportjának, a nyilvános egyetemi tanárságnak az életvilágába, értékrendjébe.
Horváth Barna 1896. augusztus 25-én született Budapesten. 1920-ban szerzett jogi doktorátust. 1925-ben Szegeden, 1926-ban Budapesten lett egyetemi magántanár. 1925-től 1949-ig a jogfilozófia professzora Szegeden (illetve Észak-Erdély visszacsatolása idején Kolozsvárt). 1949-ben emigrált Ausztriába, majd amikor meghívást kapott New Yorkba, a New School for Social Research-re, ahol annyi neves európai emigráns talált helyet a totalitarianizmusok elől menekülvén vagy tőlük elüldöztetvén, az Egyesült Államokba távozott, ahol 1973 március 3-án bekövetkezett haláláig élt. Mivel az Államokban katedrát nem kapott - noha neve jól csengett európai jogtudományi körökben, és odaát is voltak neves támogatói -, 1957-től kénytelen volt állást vállalni az Amerika Hangja Magyar Osztályán, ahonnan végül is nyugdíjba vonult. Közben azonban többször tartott előadásokat Európában (Zürich, Bécs, Berlin, Freiburg, Koppenhága, Genf), s fő művét, az 1935-ban megjelent Rechtssoziologie-t, pontosabban elméletének alapvetését magában foglaló részeket, néhány később írott tanulmánnyal együtt, 1971-ben újra kiadták (Probleme der Rechtssoziologie, Duncker et Humblot). Magyarországon 1945-ben beválasztották az Akadémiába, az 1949-es „átszervezéskor" azonban már (mint nem megbízható elemet, tekintve, hogy a jogfilozófiát nem marxista alapokon művelte) tanácskozó taggá degradálták. Akadémiai tagságát a rehabilitálási eljárások keretében azóta posztumusz visszaállították. Vissza