Forradalom és szabadságharc 1848-1849

Előszó

Részlet a könyvből:

1848 tavaszán a forradalom, a szabadság levegője járta be egész Európát, az elnyomott népek és nemzetek egymásután álltak talpra, hogy kivívják szabadságukat A párizsi forradalom váratlanul érte a reatkciót. Meglepte magát Metternichet is, aki azonnal átértette az esemény rendikívüli jelentőségét: „A legborzalmasabb eseményeknek nézünk elébe" - írta február 29-én Kanitz báró porosz tábornoknak, akit arra kér, hogy a közös eljárás megbeszélésére megbízottat küldjön hozzá. A forradalom híre és a párizsi események Metternichnél is váratlanabbul érték és jobban megrémítették a magyar reakció képviselőit. Gróf Apponyi György, magyar kancellár, a reakció magyarországi helytartója március 1-én levelet ír Széchenyi Istvánnak, melyben arra hívja fel, hogy álljon a rend oldalára és kövessen el mindent a felforgatás megakadályozására: „A monarchia s Európa a legnagyobb veszedelemben forognak - írja ebben a levelében -, hacsak erős összetartás és nyomatékos tevékenység útját nem állják a forradalomnak, mély általános fellobbanással fenyeget..." Ismerteti a párizsi eseményeket és elmondja, hogy a francia királyi család kénytelen volt elmenekülni, nem tudni sem azt, hogy hová, sem azt, hogy vajjon biztonságban van-e? Elmondja, hogy iszonyú öldöklés után a csőcselék Párizs város urává lett, a Tuillériák szét vannak rombolva, a trónt elégették, a Palais Royalt lerombolták, a köztársaságot kikiáltották és a radikális párt tagjaiból ideiglenes kormányt vagy minisztériumot alakítottak, amelynek ügyvédek és ujságírók mellett egy Albert nevű munkás is tagja...
Apponyi Széchenyi lelkére köti, hogy a híreket csak azokkal közöljék, „akiknek lojalitására számítani lehet és akiket a monarchia valódi érdekei számára meg lehet nyerni. Hogy ezek, így elkészülve a rosszakaratú törekvéssel szemben, annál erősebb ellenállást fejthessenek ki". Vissza