Forradalom I-III.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A kávéházban füst és alkonyat kapucinerszínű félhomálya barnult. Poharak, csattok és fakult aranyozások rajzoltak erre a meghitt barnaságra, - amit majd egykor a kor társadalomkutató történésze pesti félhomálynak nevez, - bátor, elütköző arabeszeket. A nagy tükörablakon egy-egy kedves, fiatal leányarc fitos pofija merült fel és úszott át az ablak zöldes taván. Közelben áll a bölcsészettudományegyetem, onnan rajzanak ilyenkor. Vörös, ijesztően magastömegű teherautók bámultak be pillanatokig az ablakon, bőgésük rekedt, távolinak tetsző. Siető, sötét árnyékfigurák nyargaltak az út egyik oldaláról a másikra, komikus, görnyedt óvatossággal és fürge evezéssel. Mindezek felett pedig szelid öregséggel a Nemzeti Múzeum roppant szürkesége felhőzött az égig.
- Vigyél a parasztoknak vizet! - vezényelt undorral egy öreg, feketekabátos pincér a fiatalabb fehérkabátosnak.
- Nagy az izgalom, sok a víz! - vigyorgott a fehérkabátos és hamvasan friss gyermekarcán a fejlődő és diszkréten is vitriolízű pincérgúny minden elítélő, lebecsmérlő fintora jelent meg. Halványan, de felismerhetően, mint a nagy meseterek ifjúkori képein a később annyira jellemző halvány színek.
- Ne pofázz, Sanyi! - reccsent a feketekabátos főúr a fehérkabátos fiúra és májbajos sárga arcából rosszkedv nyilal a fiú felé, - vidd a vizeket!
A fehérkabátos vitte a vizeket a parasztoknak. A parasztok ma sokan jelentek meg, a törzsasztalnál nagy a tolongás. Teljes a létszám, jelen van mind a tizenöt. Sőt egy újonc is jelentkezett ma, leány, aki Sanyi rokonszenvét azonnal megnyerte, mert habbal rendelte a kávét és süteményt is kért hozzá, ami a parasztok asztalánál pazarlásszámba ment." Vissza