Forradalomról tabuk nélkül 1956

Fülszöveg

A magyar forradalom győzelmét, tragédiáját és következményeit a Liliom utca és Üllői út sarkán, a Kilián laktanyától és a Corvin köztől kőhajításnyira mint szemtanú éltem át. Noha Magyarországot 1957. január 13-án elhagytam, külföldi tudósítóként és az Osztrák Televízió főszerkesztőjeként "kívülről és belülről" ötven éven át foglalkoztam az '56-os dráma nagy témáival, így röviden emlékirataimban (Határátlépés) és a Magyarország történelméről írott könyvemben (Magyarok - kudarcok győztesei) is.
Erős személyes kötődésem és a rendszerváltás óta megjelent számtalan tanulmány, új dokumentum alapján elhatároztam, hogy magam is megírom a külföldi és magyar olvasóknak e világtörténelmi jelentőségű esemény gyakran zűrzavaros menetét, a sok vitát kiváltó személyiségeket, a hősöket és az árulókat, szerepük változásait a felejtés és az emlékezés dialektikájában. "A sebeknek idő kell, és nem gyógyulnak azzal, hogy zászlókat tűzünk beléjük", írta Rainer Maria Rilke. A forradalom és a szabadság diadala döntő részben a felkelők érdeme, de a pártellenzéki értelmiségiek és a mártírhalált szenvedett Nagy Imre és harcostársai nélkül nem lett volna forradalom. Megpróbáltam ezt a roppant izgalmas történetet a maga ellentmondásaival felidézni, s politikai és erkölcsi jelentőséget valósághűen, minden politikai előítélet vagy személyi érdek nélkül, a mártírok és az áldozatok iránti mély tisztelettel megírni. Vissza