Forrás 1981. július

Előszó

Hetedik alkalommal gyülekeznek össze Kalocsán a Kárpát-medence és a távolabbi Európa meghívott népi együttesei, tánccsoportjai, hogy az ezer éves Nagy utcán végigtáncolva számot adjanak néprajzi sajátosságaikról, hagyományőrző ismereteikről és akaratukról. Európai emberek, európai népek és európai parasztkultúrák találkozója ez a fesztivál. Azoké az embereké és azoké a népeké, akiknek elődei az elmúlt évezredben legtöbbször nem énekelve és táncolva találkoztak, hanem kivont karddal, lovon vágtatva vagy romboló tankokkal törtetve közeledtek egymáshoz. Ezt tanítja a történelem, vagy legalábbis ez él emlékezetünkben legjobban a történelemkönyvek leckéiből. Pedig volt egy másik történelem is, az élet történelme: a napi munkáé, a földművelésé, a kézművességé, a kereskedésé, a ruházkodásé, a házaké, az étkezéseké, a társas életé, a szerelmeké. Ebben a történelemben béke volt, melyet a népek kapcsolatai, kölcsönhatásai éltettek. Találmányok, "kultúrjavak", szokások, tudatformák, dallamok és költészeti alkotások terjedtek állami határokon is túllépve a különböző népek között. A háborúk történelme sokszor megzavarta a művelődés, az európai civilizáció történelmét, de mindig az élet történelme győzött. A népek mindennapi életéé, amelyből mostani európai kultúránk sarjadt és fejlődött.
Folyóiratunk ünnepi néprajzi száma tisztelgés a hetedik Duna menti Folklórfesztivál és vendégei előtt. Köszöntjük a magyar tájak táncosait és az európai népek dalos-táncos követeit. Írásaink a hajdani népéletnek, népköltészetnek, a mindennapi paraszti élet művelődéstörténetének állítanak emléket... Vissza