Források a titkosszolgálatok politológiai tanulmányozásához

Előszó

A felsőoktatási tananyagok többnyire az adott stúdium hátteréül szolgáló tudományos ismeretek, fogalomrendszerek, történeti és összehasonlító elemzések, feldolgozások ismerethalmazának az oktatásmódszertani követelményeknek megfelelően átalakított, "redukált" változatai. Esetünkben - a titkosszolgálatok politológiája vonatkozásában - azonban furcsa módon alakul a helyzet. Az oktatás területén mutatkozó, eddig elszigeteltnek bizonyuló kísérletek gyakorlatilag politológiai szakmai háttér nélkül kísérlik meg önálló tematikájuk kidolgozását, a vonatkozó források felkutatását és feldolgozását, bízván abba, hogy ezek "kritikus tömeg" -e egyszer csak kiváltja a tudományos kutatás érdeklődését, a teoretikus feldolgozás igényét is.
Minimális elvárásként már az is sikernek számítana, ha a problémakör kiszabadulna a csupán pillanatnyi érdekeik fogságában nyilatkozgató politikusok, az ennek a produkciónak örömmel nagy nyilvánosságot biztosító média másfelől a túlságosan egyoldalú szakmai érdeklődés fogságából. Utóbbi azért minősíthető, "egyetlen oldalú"-nak, mivel a titkosszolgálatok kutatásának szinte egyetlen, kizárólag (politika-) történeti irányzata létezik - ami nem is csupán hazai vagy kelet-európai sajátosság. Nem vitatva a történészek valóban kiváló teljesítményeit, tényként állapítható meg, hogy termékeny kutatómunkájukkal egyidejűleg voltaképpen monopolizálták a témát. Szándékaiktól függetlenül alakult ki ez a sajátos helyzet, és nem is az ő feladatuk lenne erre az egyoldalúságra felhívni a figyelmet. Mégis az a látszat alakulhatott ki, mintha nem is létezne semmiféle mulasztás, hiszen tucatjával olvashatók a kiemelkedő tudományos publikációk (ami a történeti irány vonatkozásában ráadásul igaz is.) De ennek árnyékában a társszaktudományok elfelejtették feltenni maguknak a kérdést, hogy lenne-e, és ha igen, mi is az ő speciális feladatuk a titkosszolgálatok kutatása terén. Vissza