Előszó
Részlet a könyvből:
Perzselt a meleg. Még alkonyatkor is. Semmi levegő.
A piac olyan volt, mint egy sivatag, a gömbakácok levelei össze voltak zsugorodva s porral fedve. Minden porba volt...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Perzselt a meleg. Még alkonyatkor is. Semmi levegő.
A piac olyan volt, mint egy sivatag, a gömbakácok levelei össze voltak zsugorodva s porral fedve. Minden porba volt temetve, az út, a háztetők, az ablakok, az emberek, minden poros volt, még az ég is.
A Hungária Hotel nyitott ablakaival tüdővészesen lihegve nézett le a piacra. Előtte az ország legrosszabb Kossuth-szobra, vastagon, rövid lábakon s portól szürke mentéjében úgy áll, mint a polgármester hajdúja, aki dobolni akar, de előbb még felemeli a kezét, hogy letörölje a homlokáról az izzadtságot.
A teraszon a márványasztalok vastag porréteggel voltak letakarva, s a por egyre szitált, a vastag, zsíros levegő forrón jött, s hozta a lágy port.
Két fiatalúr ült a sarokasztalnál, a muskátlikorlát alatt. Csillogó, friss víz mozgott előttük. A pincér ebben a percben tette le; csak ez csillogott e pillanatban ebben az egész világban s még mozgott a felszíne a szürke nikkeltálcán, a vastag falú pohárban. A pincér betegen fújt a levegőbe, megtörülte homlokát, s visszament, be a kasszához, ahol néhány öreg kigombolt ingnyakkal, izzadva beszélte meg a Krajzler sikkasztásának legújabb híreit. Vajon kijutott-e Amerikába?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal