Előszó
Úgy érzem magam, mint boldogult bátyám és barátom, az öreg Janicsáry Sándor, volt országgyűlési képviselő, aki mikor a Ház megnyitása alkalmából korelnök lett, így kezdte a beszédét:
- Tisztelt...
Tovább
Előszó
Úgy érzem magam, mint boldogult bátyám és barátom, az öreg Janicsáry Sándor, volt országgyűlési képviselő, aki mikor a Ház megnyitása alkalmából korelnök lett, így kezdte a beszédét:
- Tisztelt Ház! Inkább hittem, hogy valamikor svájci admirális leszek, mini a t. Képviselőház korelnöke.
Én sem hittem, hogy életemet literatorként fejezem be.
Többször nyugtalanított ugyan az irodalom, de sohasem hittem, hogy a vágyamból valaha is könyv lesz. Tizenöt-tizenhat éves lehettem, amikor édesatyámmal és Vas Gerebennel, apám jóbarátjával, együtt mentem át a Lánchidon. A mindig tréfálkozó Vas Gereben egyszer csak hozzám fordul s azt kérdi:
- Öcsém, mi akarsz lenni?
- Magyar író! - feleltem én büszkén.
- Jó helyt vagyunk, öcsém! Mérd ki a Duna közepét s mindjárt ugorj belé.
Nem ugrottam belé, nem lettem író, de Jókai, Vas Gereben és Mikszáth, három legnagyobb humoristánk szelleme egész életemen végigkísért.
Vissza 
