| Kik hallgatjátok szétszórt rímeimben (Csorba Győző) | 7 |
| Hogy ezer sérelemért bosszút álljon (Károlyi Amy) | 7 |
| Ama nap volt, mikor elkönnyesedtek (Weöres Sándor) | 8 |
| Akinek végtelen gondoskodásra (Weöres Sándor) | 8 |
| Ha felsóhajtok, emlegetve téged (Csorba Győző) | 10 |
| Őrült vágyam már oly rossz útra tévedt (Csorba Győző) | 10 |
| Falánkság, álom, renyhe, tétlen élet (Szabolcsi Éva) | 11 |
| Hol felöltötte egykor, domb tövében (Károlyi Amy) | 12 |
| Midőn a csillag, mércéje időnknek (Weöres Sándor) | 13 |
| Rád támaszkodik, te dicső kolumna (Weöres Sándor) | 14 |
| Nem engedted arcodra soha fátylad (Majtényi Zoltán) | 14 |
| Ha irgalmatlan kínjaim hevében (Csorba Győző) | 15 |
| Ha olykor-olykor más hölgyek sorában (Jékely Zoltán) | 16 |
| Fáradt szemem, most csüggj arcán a szépnek (Tellér Gyula) | 17 |
| Minden lépésnél hátra-hátranézek (Majtényi Zoltán) | 17 |
| A fehér, sápadt apó cihelődik (Weöres Sándor) | 18 |
| Arcomról keserűség könnye gördül (Szedő Dénes) | 19 |
| Mert arra fordultam, hol mint az ég (Nemes Nagy Ágnes) | 20 |
| Oly állat szerte számos él a földön (Szabolcsi Éva) | 20 |
| Szégyenkezem: még rímet nem találtam (Károlyi Amy) | 21 |
| Ó, én édes ellenfelem, ezerszer (Végh György) | 22 |
| Valahány lény lakója lenn a földnek (Majtényi Zoltán) | 23 |
| Hogy éltem én édes ifjúkoromban (Végh György) | 24 |
| Ha Laurusom, mely Jupiter dühének (Majtényi Zoltán) | 30 |
| Sírt Ámor, s olykor én is társa lettem (Csorba Győző) | 31 |
| Fején ős-diadém, harc-lázra gyúlva (Majtényi Zoltán) | 32 |
| Ó, kit a mennyben várnak, boldog és szép (Szedő Dénes) | 33 |
| Oly zöld s vérszín ruhát, bordót, sötétet (Csorba Győző) | 37 |
| Egy ifjú hölgyet láttam zöld babérfa (Jékely Zoltán) | 40 |
| E nemes lélek, mely távozni készül (Szedő Dénes) | 41 |
| A végső nap, mely minden földi bajnak (Szabolcsi Éva) | 42 |
| Keleten már lángolt a szerelemnek (Sárközi György) | 43 |
| Apolló, hogyha él még drága vágyad (Csorba Győző) | 44 |
| Oly gyönge szálon csügg e súlyos élet (Csorba Győző) | 46 |
| Orso, nincs olyan állóvíz, folyóár (Szedő Dénes) | 51 |
| Úgy félek a szép szemek rohamától (Szedő Dénes) | 50 |
| Ámor s halál ha nem vet holmi gáncsot (Jékely Zoltán) | 52 |
| Ha az a fácska elmozdul helyéről (Csorba Győző) | 52 |
| Mióta halk, szerény és édes arca (Lux Alfréd) | 53 |
| Kilencszer nézett már Latona sarja (Lux Alfréd) | 54 |
| Az, ki kész volt kezét Thesszáliában (Jékely Zoltán) | 55 |
| Ellenfelem a tükröd, melybe nézel (Végh György) | 55 |
| Arany és gyöngyök, hó- s vérszín virágok (Szedő Dénes) | 56 |
| Szívemben már-már lankadozni kezdtek (Szedő Dénes) | 57 |
| Ha tűz tüzet nem oltott még ki eddig (Csorba Győző) | 58 |
| Bár én, hálátlan nyelv, nagyon vigyáztam (Csorba Győző) | 59 |
| Midőn az ég gyorsan hajol nyugatra (Sárközi György) | 59 |
| Ha kissé közelebbről süt szemembe (Csorba Győző) | 62 |
| Diána el nem bűvölhette jobban (Szabolcsi Éva) | 63 |
| Nemes szellem, ki vezérled a testet (Weöres Sándor) | 64 |
| Tekintetén Ámor jelét viselte (Végh György) | 68 |
| A tűz, amelyről azt hittem, megölte (Tellér Gyula) | 68 |
| Ha vak vágyammal, mely elpusztít engem (Majtényi Zoltán) | 69 |
| Szerencsém késve ér utol, ha int is (Szedő Dénes) | 70 |
| Sírástól fáradt arcodat nyugosszad (Tellér Gyula) | 71 |
| Bár mások vétke elragadta tőlem (Tellér Gyula) | 71 |
| A nemes fa, kit sok év menetében (Tellér Gyula) | 72 |
| A nap, a hó, az évszak áldva légyen (Weöres Sándor) | 73 |
| Ó, Ég Ura, az átvirrasztott éjek (Szabolcsi Éva) | 74 |
| Ki különös színemre rátekintett (Szedő Dénes) | 75 |
| Ha képes lennél rá, hogy furcsa módra (Csorba Győző) | 75 |
| Ó, mily óvatlan voltam eleinte (Weöres Sándor) | 76 |
| A súlyos lég és a fojtogató köd (Majtényi Zoltán) | 77 |
| A tirrén tenger bal partján eveztem (Majtényi Zoltán) | 79 |
| Magasztos, szent látványa földeteknek (Csorba Győző) | 80 |
| Jól tudtam én, hogy józan ész tanácsa (Majtényi Zoltán) | 81 |
| Ó jaj, nem is tudom, hogy mit reméljek (Csorba Győző) | 82 |
| Mivel rövid az élet (Majtényi Zoltán) | 84 |
| Szép Úrnőm, íme látom (Takács Zsuzsa) | 88 |
| Mivel sorsom kivánja (Lux Alfréd) | 91 |
| Elfáradtam gondolni arra már, hogy (Csorba Győző) | 94 |
| A szép szemek, mik úgy-úgy megsebeztek (Csorba Győző) | 95 |
| Ámor igérgetéssel hízelegve (Weöres Sándor) | 96 |
| Poliklétoszt, s ki nagy művész csak élt még (Szabó Magda) | 96 |
| Midőn a magasztos eszmét foganta (Majtényi Zoltán) | 97 |
| Ha kínjaim tizennegyedik éve (Csorba Győző) | 98 |
| Ki úgy döntött, hogy - bármit ád az élet (Tellér Gyula) | 99 |
| Úgy elfáradtam sok-sok nemtelenség (Sárközi György) | 100 |
| Még soha meg nem untalak szeretni (Szedő Dénes) | 101 |
| Amíg halántékom meg nem fehérül (Csorba Győző) | 102 |
| Csak sírjatok szemek, akár a zápor (Végh György) | 103 |
| Mindig szerettem - most is bennem lángol (Végh György) | 104 |
| Az ablakra mindig gyűlölve nézek (Végh György) | 104 |
| Ahogy a jó íjász tüstént megérzi (Végh György) | 105 |
| Mert oly soká késik, mit rég remélek (Csorba Győző) | 106 |
| Futván a börtönt, hol Ámor a rabság (Majtényi Zoltán) | 107 |
| A szélben úszó fürtjei aranyból (Károlyi Amy) | 107 |
| A szép asszony, akit te úgy imádtál (Weöres Sándor) | 108 |
| Sírjatok, asszonyok s veletek Ámor (Weöres Sándor) | 109 |
| Már többször szólt Ámor nekem: jegyezd fel (Nemes Nagy Ágnes) | 110 |
| Ha szememből szívem mélyéig ér le (Keresztury Dezső) | 111 |
| Bár sikerülne oly jól versbe szednem (Majtényi Zoltán) | 111 |
| E veszteglés már úgy megundorított (Tellér Gyula) | 112 |
| Ó, szép szabadság, itt hagytál magamban (Tellér Gyula) | 113 |
| Orso, csataménedre fölcsatolhat (Weöres Sándor) | 114 |
| Mert tudni vélem, és mert tudni véled (Tellér Gyula) | 115 |
| Az ablak, honnan hogyha kedve támad (Lux Alfréd) | 115 |
| Kora prédája lehetünk mi, s fájók (Majtényi Zoltán) | 116 |
| Caesar, mikor a tisztelt főt fogadta (Sárközi György) | 117 |
| Győzött Hannibál, ámde győzedelmét (Majtényi Zoltán) | 118 |
| Vártuk erényed, és benned virágzott (Weöres Sándor) | 118 |
| Soha úgy, mint idáig énekeltem (Csorba Győző) | 119 |
| Szem-nem-látta ifjú angyal az égből (Majtényi Zoltán) | 122 |
| Nem látom már, mentség számomra, hol van (Csorba Győző) | 123 |
| Ó, minden földi hely legboldogabbja (Csorba Győző) | 124 |
| Ó, jaj, hányszor rám ront Ámor, de hányszor (Csorba Győző) | 125 |
| Ámor a szokott helyre űze engem (Weöres Sándor) | 125 |
| Az asszony, kinek szívem ég az arcán (Lux Alfréd) | 126 |
| Sennuccióm, sorsom végre el hadd mondjam (Szabolcsi Éva) | 127 |
| Téged, Sennuccióm, nélkülözve, csonkán (Szedő Dénes) | 128 |
| Az aljas Bádelből, honnét a szégyen (Szabolcsi Éva) | 129 |
| Fenséges hölgyet pillantottam én meg (Csorba Győző) | 130 |
| Nem mondható édességgel telítve (Weöres Sándor) | 130 |
| Ha tán a szirt, mely völgyünket bezárja (Csorba Győző) | 131 |
| Az első sóhaj már tizenhat éve (Takáts Gyula) | 132 |
| Egy Asszony, sokkal szebb, mint tűz a napban (Majtényi Zoltán) | 133 |
| A részvét-vers, mely szellemét Uramnak (Csorba Győző) | 137 |
| Nézd, Ámor, ezt az ifjú hölgyet itt! Ládd (Csorba Győző) | 138 |
| Tizenhétszer fordult az Ég felettem (Csorba Győző) | 138 |
| Bájos sápadás, mit mosolya méze (Weöres Sándor) | 139 |
| Szerelmem, sorsom s lelkem futva borzad (Csorba Győző) | 140 |
| A gondolat, mi feldúlt (Weöres Sándor) | 141 |
| Habok friss, édes árja (Károlyi Amy-Weöres Sándor) | 144 |
| A Szerelem, mely ösztökéli tollam (Csorba Győző) | 146 |
| Itáliám, kár rádolvasni gyarló (Rónai Mihály András) | 150 |
| Gondolatok s hegyek közé visz Ámor (Csorba Győző) | 157 |
| És mert az irgalom bezárt előttem (Takáts Gyula) | 157 |
| Szerelemről dalolnék oly merészen (Simon Gyula) | 158 |
| Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek (Sárközi György) | 159 |
| Ámor célul tett ki szeme nyilának (Csorba Győző) | 160 |
| Nincs békém és erőm se háborúra (Csorba Győző) | 160 |
| Mennél mesés-furábban (Weöres Sándor) | 161 |
| Csurranjon láng a mennyekből fejedre (Rónai Mihály András) | 165 |
| No, kapzsi Bábel, jó hasasra raktad (Rónai Mihály András) | 166 |
| Fájdalom kútja, dühödés szállása (Rónai Mihály András) | 167 |
| Minél Forróbb a vágy szárnyam kitárnom (Csorba Győző) | 168 |
| Ámor, ki eszmémben él és világol (Weöres Sándor) | 169 |
| Mint néha fölhevült, meleg időbe (Takáts Gyula) | 170 |
| Hol édes árnyat szórnak szét a lombok (Csorba Győző) | 170 |
| Édes hangod midőn csendülni hallom (Csorba Győző) | 172 |
| Soha nem jött hajnal pirkadva szebben (Takáts Gyula) | 173 |
| Vihetsz, hol füvet, szirmot irtva ontja (Simon Gyula) | 174 |
| Ó szikra-virtus ékítette, drága (Simon Gyula) | 174 |
| Midőn a szenvedély, mely fékkel és két (Simon Gyula) | 175 |
| Sem a Ticino, Pó, Tiberis, Arno (Takáts Gyula) | 176 |
| Keménységében meg-megenyhül olykor (Csorba Győző) | 177 |
| Kérdezlek, lelkem, mit gondolsz, mit érzel (Simon Gyula) | 178 |
| Ádáz, vad tengerekről szélviharban (Simon Gyula) | 179 |
| Ez a szelíd és angyal-testű, ember (Simon Gyula) | 180 |
| Szállj, forró sóhaj, szállj hideg szivébe (Szabolcsi Éva) | 180 |
| Minden csillag, elem s az ég teremtő (Simon Gyula) | 181 |
| Se Jupitert, se Caesart nem ragadta (Simon Gyula) | 182 |
| Én láttam angyali lényét e földön (Takáts Gyula ) | 183 |
| Mindig keserves, mindig glóriás nap (Károlyi Amy) | 184 |
| Fáradt szemem bármerre tétovázhat (Csorba Győző) | 185 |
| Az ég míly részén, vajjon melyik eszme (Weöres Sándor) | 185 |
| Ámor és én, eltelve a csodától (Károlyi Amy) | 186 |
| Ó, tétova léptek, ábránd-csapongás (Weöres Sándor) | 187 |
| Víg s boldog szirmok, szerencsés füszálak (Szedő Dénes) | 188 |
| Ámor, ki gondolatainkba láthatsz (Majtényi Zoltán) | 189 |
| Ím, hallgat ég és föld, szellő se járja (Szabolcsi Éva) | 189 |
| Midőn hálóba zsendülő fűszálak (Simon Gyula) | 190 |
| A barlanghoz ha hű maradtam volna (Szedő Dénes) | 191 |
| Midőn Ámor az ő szép pillantását (Weöres Sándor) | 192 |
| Az édes gondolatot küldi nékem (Simon Gyula) | 192 |
| Telve egyetlen vággyal, mely letérve (Weöres Sándor) | 193 |
| Emberséges szép külseje nem egyszer (Szedő Dénes) | 194 |
| Kegyetlen, szép karok közt ért el Ámor (Végh György) | 195 |
| Irigység, ellensége az erénynek (Majtényi Zoltán) | 196 |
| Nézve derült napját a tünde szemnek (Szedő Dénes) | 196 |
| Vad csillagzat volt, mely alatt születtem (Szabolcsi Éva) | 197 |
| Mikor az idő és hely jut eszembe (Weöres Sándor) | 198 |
| Bátran lépek a félelmes vadonba (Sárközi György) | 199 |
| Híres Ardennen átsuhanva gyorsan (Majtényi Zoltán) | 200 |
| Ámor sarkantyúz s fékez ugyanakkor (Majtényi Zoltán) | 200 |
| Geri! ha édes Ellenségem olynap (Szedő Dénes) | 202 |
| Po, földi kérgem bárhogy is sodorjad (Szedő Dénes) | 202 |
| Ámor fű közé feszité a könnyed (Weöres Sándor) | 203 |
| Ki forró vágyra gyújtja szívem üszkét (Majtényi Zoltán) | 203 |
| Ha ő halálra tud gyötörni engem (Simon Gyula) | 204 |
| Természet, Ámor és a tiszta szellem (Simon Gyula) | 205 |
| E főnixmadár arany hajfüzére (Weöres Sándor) | 206 |
| Ha Virgil és Homér láthatta volna (Weöres Sándor) | 206 |
| Midőn Nagy Sándor hős Achilles ősi (Simon Gyula) | 207 |
| Napisten, az egy Lombra, melyre vágynám (Szedő Dénes) | 208 |
| Felejtéssel rakott hajóm merészen (Szabolcsi Éva) | 209 |
| Fehér ünő tűnt hirtelen szemembe (Simon Gyula) | 209 |
| Mint öröklét, Istent láttatva égben (Szedő Dénes) | 210 |
| Álljunk meg, Ámor, dicsfényünk csodálva (Weöres Sándor) | 211 |
| Oly nemes értékkel táplálom elmém (Weöres Sándor) | 212 |
| A Szél az árnyas erdőn a virágot (Végh György) | 213 |
| Az arcom napról napra sápad, érzem (Végh György) | 214 |
| Az enyhe szellő, mely zöld lombok alján (Végh György) | 215 |
| Az égi szellő zöld babért ölelget (Károlyi Amy) | 215 |
| A lágy szellő sodorja s oldja szerte (Károlyi Amy) | 216 |
| Ő, ékes kéz, mely szívem elszorítod (Szedő Dénes) | 217 |
| Nemcsak a mondottam szép, puszta félkéz (Szedő Dénes) | 218 |
| Meglepett Ámor és a jószerencse (Lux Alfréd) | 219 |
| Szép, tiszta, élő csilláma e Jégnek (Lux Alfréd) | 219 |
| Jaj, lángolok, de el nem hiszi más itt (Szedő Dénes) | 220 |
| Lelkem, ki annyi s oly sokféle dolgot (Szedő Dénes) | 221 |
| Édes kibékülések, duzzogások (Simon Gyula) | 222 |
| Ha mondtam azt, gyűlöljön meg örökre (Lux Alfréd) | 223 |
| Azt hittem én, úgy telik életem már (Végh György) | 225 |
| Sebes Folyó, ki indulsz alpi tájról (Nemes Nagy Ágnes) | 229 |
| Az édes dombokon én ott maradtam (Weöres Sándor) | 230 |
| Hispán Ebrótól Hydaspes folyóig (Weöres Sándor) | 230 |
| Vágy sarkantyúz, vezet s irányít Ámor (Károlyi Amy) | 231 |
| Kinek csak álma boldog, és szeretne (Sárközi György) | 232 |
| Csak néhanapján látott tünde bájak (Lux Alfréd) | 233 |
| Három nap telt el, hogy leszállt a testbe (Kardos Tibor) | 234 |
| Nemes vér, lelke mégis enyhe, méla (Weöres Sándor) | 235 |
| A könnyem omlik, s ha jő éji óra (Tóth Bálint) | 236 |
| Rég azt kívántam, hogy igaz panasszal (Szedő Dénes) | 237 |
| Sok könnyed s bájos nő között visz útja (Lux Alfréd) | 238 |
| Madárkák üde éneke, sírása (Keresztury Dezső) | 239 |
| Hol vette Ámor aranyát, mily érben (Szedő Dénes) | 239 |
| Miféle sors, kényszer, furfang vezérel (Csorba Győző) | 240 |
| Víg s merengő, együtt-járó s magános (Keresztury Dezső) | 241 |
| Midőn a Napszekér tengerbe gázol (Sárközi György) | 242 |
| Ha hűség öl vagy szív, igaz s gyanútlan (Szedő Dénes) | 243 |
| Tizenkét nyájas úrnő tűnt szemembe (Szedő Dénes) | 244 |
| Veréb a háztetőn, erdőn a dámvad (Sárközi György ) | 245 |
| Szellő, ki fürtje könnyű, szőke fodrát (Szedő Dénes) | 245 |
| Jobbjával Ámor baloldalt sebezve (Szedő Dénes) | 246 |
| Daloltam, és most sírok: mégse leltem (Szabolcsi Éva) | 247 |
| Sírtam, most dalolok, mert csillogását (Szedő Dénes) | 248 |
| Telt-múlt napom, és sorsommal beértem (Szedő Dénes) | 249 |
| Legyőzi győztes Nagy Sándort haragja (Majtényi Zoltán) | 249 |
| Milyen boldoggá tett, hogy a világon (Csorba Győző) | 250 |
| Ó, csöpp szobácska, háborgó napokban (Csorba Győző) | 251 |
| Visz Ámor, jaj hová nincs menni kedvem (Csorba Győző) | 252 |
| Hibázom, Ámor, és látom hibámat (Csorba Győző) | 253 |
| Nem dajkál annyi lényt a tenger árja (Csorba Győző) | 254 |
| Királyi lény, tündöklő angyal-elme (Csorba Győző) | 255 |
| Ha kél a hajnal, megremegnek arra (Takács Zsuzsa) | 256 |
| Esdettem Ámorhoz, s ma újra esdek (Csorba Győző) | 258 |
| A roppant úr, ki ellen semmi haszna (Csorba Győző) | 259 |
| Nézd, vágyó szívem, szépségét e dombnak (Szabolcsi Éva) | 259 |
| Hűs-árnyas dombhát, zöld s virággal ékes (Csorba Győző) | 260 |
| Aggaszt bajod, s félek: súlyosbodik még (Csorba Győző) | 261 |
| Két rózsaszál az Édenből szakasztva (Weöres Sándor) | 262 |
| Ringatva száll sóhaj szelíd fuvalma (Weöres Sándor) | 262 |
| Nem minden ember ád hitelt dalomnak (Károlyi Amy) | 263 |
| Ki látni vágyik, mit tud a természet (Keresztury Dezső) | 264 |
| Mint rettegek, ha felrémlik eszembe (Weöres Sándor) | 265 |
| Ha elhagy, akkor vígaszt nyújt az álom (Takács Zsuzsa) | 265 |
| Ó, könnyeket fakasztó, szörnyű látvány (Takács Zsuzsa) | 266 |
| Hányódván sorsomon, hol dalba kezdek (Takács Zsuzsa) | 267 |
| Ó édes pillantások, bölcs szavacskák (Csorba Győző) | 268 |
| Csak leskelek, de édes és imádott (Csorba Győző) | 268 |
| Gyűlölni hajnalt, vágyni éji csöndre (Károlyi Amy) | 269 |
| Ó, bárcsak bírnék bosszút állni rajta (Nemes Nagy Ágnes) | 270 |
| Gyönyörű orcáját, melyet kívánok (Weöres Sándor) | 271 |
| Eleven láng az ő szemvillanása (Weöres Sándor) | 272 |
| Mindig magányos élet volt a vágyam (Csorba Győző) | 272 |
| Oly csillagállásban fénylett felém két (Csorba Győző) | 273 |
| Ha tán egy asszony fényes hírre vágyna (Szedő Dénes) | 274 |
| Az élet drága, s úgy tűnik szememben (Lux Alfréd) | 275 |
| Ó, diadalmas fa, ki győzelemben (Lux Alfréd) | 276 |
| Gondolkodom, s részvét támad szívemben (Csorba Győző) | 276 |
| Hogyha e zord, vadszívű s hajthatatlan (Szedő Dénes) | 281 |
| Én jó uram, most minden bíztat arra (Lux Alfréd) | 282 |
| Jaj a szép arc, jaj a hű szem varázsa (Weöres Sándor) | 283 |
| Mit is tegyek? mi most tanácsod, Ámor (Tellér Gyula) | 284 |
| Eltört az Oszlop, s a Babér kiszáradt (Szedő Dénes) | 287 |
| Ámor, ha sürgetsz, hordjak régi jármot (Szedő Dénes) | 287 |
| Az égő kötést, mellyel óraszámra (Weöres Sándor) | 291 |
| Rohan az élet, egy órát se nyughat (Tellér Gyula) | 292 |
| Mit gondolsz? mit teszel? mivégre leskelsz (Csorba Győző) | 293 |
| Vad gondolataim, nyughassatok már (Csorba Győző) | 294 |
| Szemem, lásd, elhomályosult Napunk, de (Weöres Sándor) | 294 |
| Mivelhogy derült, angyalforma arca (Szedő Dénes) | 295 |
| Hacsak Ámor nem ád újabb tanácsot (Weöres Sándor) | 296 |
| Legékesebb és virulóbb korában (Szedő Dénes) | 297 |
| Ha kismadár nyögését és lomb zöldje (Károlyi Amy) | 297 |
| Hol így láthatnám, nincs hely a világban (Károlyi Amy) | 298 |
| Édes rejtekbe magam hányszor mentem (Károlyi Amy) | 299 |
| Ki gyakran látogatsz meg, Égi Lélek (Károlyi Amy) | 300 |
| Elsápasztottad, ó, Halál a legszebb (Csorba Győző) | 300 |
| A perc oly kurta, és oly gyors az álom (Csorba Győző) | 301 |
| Aggódó, hű anya kedves fiának (Csorba Győző) | 302 |
| Ha gyöngéd hangját olykor meg lehetne (Csorba Győző) | 303 |
| Sennuccióm, fáj, hogy itthagytad barátod (Sárközi György) | 304 |
| A légben sóhaj kél nyomában (Csorba Győző) | 304 |
| Szépek között a legszebb, drága fényem (Weöres Sándor) | 305 |
| Ó, forgandóság! Most öröm s elégség (Csorba Győző) | 306 |
| Midőn a Hajnal égről földre lebben (Lux Alfréd) | 307 |
| A szem, melyről oly lángolón daloltam (Csorba Győző) | 308 |
| Ha tudtam volna, hány szívet vigasztal (Sárközi György) | 309 |
| Oly fenséggel és élőn élt szívemben (Lux Alfréd) | 309 |
| Gondolataim rég - tűnődve kedves (Csorba Győző) | 310 |
| Vádlom magam máskor s most, íme, mégse (Takács Zsuzsa) | 311 |
| Oly békén élt, úgy összeédesedve (Csorba Győző) | 312 |
| Ha visszanézek szálló éveimre (Sárközi György) | 312 |
| Hol a homlok, kicsiny jel volt az éke (Weöres Sándor) | 313 |
| Miként irigykedem rád, kapzsi föld, mely (Csorba Győző) | 314 |
| Völgy, panaszommal színültig telített (Szedő Dénes) | 315 |
| Felszállok oly magasra képzeletben (Szabolcsi Éva) | 316 |
| Ámor, ki fényt vetettél jó időmre (Weöres Sándor) | 316 |
| Amíg sóvárgás férge falta bensőm (Weöres Sándor) | 317 |
| Szép lélek! ama kötelékből oldva (Nemes Nagy Ánges) | 318 |
| A Nap, mely nékem az utat mutatta (Szedő Dénes) | 319 |
| Azt hittem, hogy értelmem szárnyra kaphat (Lux Alfréd) | 319 |
| Kiért az Arnótól a Sorga mellé (Majtényi Zoltán) | 320 |
| Hogy őt, ki korunk földre szállt csodája (Majtényi Zoltán) | 321 |
| A szép időt a langy szél visszahozta (Sárközi György) | 322 |
| Fiókát gyászol, vagy imádott társat (Károlyi Amy) | 322 |
| Sem bolygó csillagok a fényes égen (Szabolcsi Éva) | 323 |
| Elmúlt, ó jaj, az idő, mikor oly nagy (Szedő Dénes) | 324 |
| Elmém, ki megjósolva veszteséged (Szedő Dénes) | 325 |
| Virágzó ifjúságom semmivé lett (Szabolcsi Éva) | 326 |
| Ideje volt immár békét találnom (Lux Alfréd) | 326 |
| Ámor nekem mutatta már a révet (Nemes Nagy Ágnes) | 327 |
| Fácskám kifordult, rideg földre hullt, ládd (Weöres Sándor) | 328 |
| Napjaim gímnél, árnynál könnyedebben (Weöres Sándor) | 329 |
| Érzem a régi szellőt, s látom egyre (Weöres Sándor) | 329 |
| Ez-é a fészke főnixmadaramnak (Weöres Sándor) | 330 |
| Száraz szemmel s a lélek közönyével (Csorba Győző) | 331 |
| Magamban álltam ablakomban egy nap (Weöres Sándor) | 332 |
| Ámor, virágban állt még (Csorba Győző) | 335 |
| Hallgatnom nem lehet, s félek, ne keltsek (Weöres Sándor) | 335 |
| Megtetted, zord Halál, a legnagyobbat (Csorba Győző) | 339 |
| Az édes laurusz hűse, lágy fuvalma (Takács Zsuzsa) | 340 |
| Víg napjaim között, milyet keveset (Sárközi György) | 341 |
| Ó napszak, óra, végső perc s ti, lelkem (Majtényi Zoltán) | 342 |
| A kedves, édes, jó szem tiszta fénye (Majtényi Zoltán) | 342 |
| Gyakran vetődtem messze életemnek (Csorba Győző) | 343 |
| Kegyes sorsom, meg életem a boldog (Csorba Győző) | 346 |
| Menjetek, fájó rímek, vár a szikla (Nemes Nagy Ánges) | 349 |
| Ha tiszta vágy jutalmat joggal elvár (Szedő Dénes) | 350 |
| Ezer hölgy közt egy olyat vettem észre (Lux Alfréd) | 350 |
| Kísért elmémben? Ott van élve benne (Keresztury Dezső) | 351 |
| Ki illatoddal s színeddel legyőzted (Lux Alfréd) | 352 |
| Nap nélkül hagytad, Halál, a világot (Keresztury Dezső) | 353 |
| Amennyire az ég pillám kitárta (Tóth Bálint) | 353 |
| Szívemnek édes záloga, kit elvett (Lux Alfréd) | 354 |
| Mely irgalom és milyen hírnökangyal (Lux Alfréd) | 355 |
| Oly étekkel táplálom gyenge szívem (Weöres Sándor) | 356 |
| Ha emlékszem édes tekintetére (Weöres Sándor) | 356 |
| Tán édes volt szerelmem egy időben (Lux Alfréd) | 357 |
| Szerelem s bánat indítá panaszra (Szedő Dénes) | 358 |
| Az angyalok s az égi üdvözültek (Jékely Zoltán) | 359 |
| Hölgy, boldogan vagy együtt Mi Urunkkal (Weöres Sándor) | 359 |
| A legyszebb arc s a legkedvesebb két szem (Tellér Gyula) | 360 |
| A hírnököt már hallom napról napra (Tellér Gyula) | 361 |
| E földi jó, mely esendő s törékeny (Tellér Gyula) | 362 |
| Édes zordság, szelíd elutasítás (Szedő Dénes) | 363 |
| Boldog lélek, édesen rámvetetted (Majtényi Zoltán) | 363 |
| Bolyongó kismadár, dalolva járod (Szabolcsi Éva) | 364 |
| Segítő kart nyújt a gyarló elmének (Károlyi Amy) | 365 |
| Ó, száguldó idő, forgás az égen (Majtényi Zoltán) | 366 |
| Fáradt nyugtomban rámlehel gyakorta (Weöres Sándor) | 366 |
| Ezer évnél több minden nap, úgy érzem (Weöres Sándor) | 367 |
| Édes arcán a Halál sem csúfíthat (Majtényi Zoltán) | 368 |
| Mikor gyöngéd és hű Vigasztalásom (Szedő Dénes) | 369 |
| Ki kegyetlen Uram régtől, a drága (Majtényi Zoltán) | 372 |
| Tükröm gyakran jósolta közeledtét (Sárközi György) | 377 |
| Gondolat szárnyán szállok oly gyakorta (Weöres Sándor) | 378 |
| Halálban húnyt ki szép napom világa (Szabolcsi Éva) | 379 |
| Huszonegy évig tartott Ámor égve (Weöres Sándor) | 380 |
| Siratom elmúlt éveim, mikor csak (Sárközi György) | 380 |
| Szép Szűz, tenéked nap az öltözéked (Weöres Sándor) | 381 |
