Francia barátunk, Auguste de Gerando (1819-1849)

Előszó

1939-ben, tehát lassan negyven éve, a szegedi egyetemen kezdtem foglalkozni Gernadóval. Ma már nem vagoyk biztos benne, de feltehetőleg kiváló professzorom, Zolnai Béla hívta fel rá a figyelmemet. Az ő irányításával a fiatal francia szakos tanárjelöltek sorra felkutatták a francia-magyar kapcsolatok akkor még ismeretlen vonatkozásait. Zolnait mindenképpen érdekelhette Gerando személye: könyvtárában megvolt egyik fő műve, az Esprit public.
Bár kutatásaim során már akkor még elég sok érdekes anyaghoz jutottam, ami módosíthatta a köztudatban (értsd: a reformkor és a szabadságharc iránt érdeklődő művelt olvasók köztudatában) Gerandóról élő képet, világosan láttam, hogy bizonyos francia források feltárása nélkül ez a kép hiányos marad. A háborús viszonyok közt azonban gondolni sem lehetett a francia levéltárak és könyvtárak felhasználására. Így megelégedtem egy szakdolgozat elkészítésével, amelyet az előírásoknak megfelelően letétbe helyeztem a szegedi Tanárképző Intézet irattárában.
Később a körülmények úgy alakultak, hogy eszembe sem jutott a félbehagyott kutatások folytatása. Több évtized múltán azonban újra Gerando felé fordult a figyelmem. Ennek részben objektív, részben szubjektív okai voltak. Az objektív okot az újabb kutatások szolgáltatták: Fodor István két rövid tanulmányban számolt be Michaelt magyar kapcsolatairól, s ennek során közzétett több olyan Gerandótól származó, illetve hozzá írt vagy vele kapcsolatos levelet, amelyet francia levéltárakból ásott elő; más kutatók - elsősorban Hajnal István és Waldapfel Eszter - feldolgozták az 1848-49-es magyar diplomácia tevékenységét, s ők is bőven merítettek az idehaza hozzáférhetetlen francia forrásokból. Így elhárult az akadály, amely a háború alatt lehetetlenné tette a kutatás folytatását. Vissza