Francia irodalom és katolicizmus

Előszó

Közvetlenül az 1914-18-as világháború után az egész világ tudomást vett arról, hogy a vallásüldözéseiről híres Franciaországban milyen tekintélyes helyet foglalnak el a katolikusok a szellemi élet terén. Tudományban, irodalomban divat lett a katolikus megújulásról, "renouveau catholique"-ról beszélni. A francia irodalomnak a közvéleményben addig nem igen volt ilyenféle jóhíre. Könnyen felvetődik tehát a kérdés, hogy a Pompciusnak tulajdonított mondás örök igazságának megfelelően, mely szerint többen köszöntik a felkelő napot, mint a lenyugvót, nem volt-e a francia katolikus irodalom, a katolikus megújulás is túlértékelt jelenség? Nem volt-e eredménye propagandának vagy a felkelő, delelő nappal szemben a szegényebbek, az elesettek részéről olyan gyakran tapasztalható hízelgésre, magasztalásra való beállítottságnak? Mindezeknek lehetett és volt is része a francia katolikus irodalom értékelésében, hírnevében, de van abban olyan tárgyi valóság is, mely megérdemli a vele való foglalkozást.
Tanulmányunk a Katolikus Középiskolai Főhatóságtól rendezett nyári előadásokból született meg. Eredete és címe magyarázzák meg a szerző eljárását. Arra törekedtünk, hogy a magától értetődőleg rövid és nem teljes előadásunk érdekes és tanulságos legyen, ne tévedjen el a részletekben, hanem a jellemző, tipikus kérdéseket adja. Azonban, mivel ítélet szűrődik le elolvasása után, iparkodtunk a mondottakat szöveggel alátámasztani. Innen könyvünkben a sok idézet. Vissza